Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez
jelent meg), majd 1824-től Pest-Buda vette át a szerb sajtó központi szerepét, ahol az Egyetemi Nyomda is, 1838-tól pedig Beimel József pesti tipográfiája is (itt egy ideig a szarvasi Réthy Schlotterbeck Lipót szedte a lapot) jelentetett meg szerb sajtóorgánumot. Az Egyetemi Nyomdában az a Serbski Letopis című folyóirat látott napvilágot, amely a nem sokkal később létesült első szerb irodalmi társaság: a Matica kiadványa lett, míg Beimel a Srbske Narodne Novine-t adta ki (1838-1847 között), amelynek az volt a célja, hogy „a hazai városok szerb szórvány-polgárságának" a magyar polgári-nemzetiségi törekvésekkel összehangzó érdekeit képviselje. Látszólag egyszerűbb volt a szlovák nyelvű újságok és folyóiratok beszerzése, minthogy azok Pozsonyban és Besztercebányán (később még Lőcsén is) jelentek meg. A szerkesztők és a munkatársak túlnyomórészt evangélikus papok és tanárok voltak, ennélfogva a Felvidékről ide települt szlovák lakosság akár rokoni közvetítéssel, akár papjai segítő közreműködése révén viszonylag könnyen beszerezhette őket. Hogy mégsem, annak okát abban látjuk, hogy egyidőben ért be mind a magyar, mind a szlovák nacionalizmus, s a két fél egymás ellen vívott roppant heves és kiélezett, megbékélésre alig hajló szenvedélyes küzdelme nem kedvezett a felvidéki szlovák sajtó Békés megyei terjedésének. Nagyon mély volt az ellentét a két tábor között. A szlovák polgári értelmiség vezetői 1840 tavaszán már olyan beadványt készültek eljuttatni az országgyűléshez, amelyben visszautasítva az oroszbarátság vádját - azt szögezik le, hogy ,,a magyart hivatalos nyelvnek sem hajlandók elfogadni, inkább a németet választják, és hogyha nem szűnik meg a magyarosító tendencia, akkor a kormányzattól külön Szlovákia felállítását fogják kérni a Habsburg monarchián belül". (Lásd: A magyar sajtótörténetei. 1705-1848.707.1. Akadémiai Kiadó 1979.) Bizonyos, hogy a szlovák nép szellemi vezetői félreértették a latin nyelv elleni harcot, s minthogy kedvezőnek éreztek a politikai légkört saját céljuk: az egyenjogúság kivívására, nem támogatták a magyarnak, mint hivatalos államnyelvnek az elismertetésére irányuló hazai nemzeti törekvéseket. A széleskörű nemzetiségi vitában a Hírlap hasábjain Kossuth is kifejtette véleményét. Megvilágította a holt latin nyelv elleni harc igazi jelentőségét, és a magyarnak, amely a „közös haza - közös alkotmány" elvéből fakadóan „ha nem is anyanyelv, de nem is idegen", szlovák szempontból is pártolást érdemlő voltát. Feltehetően nagyrészt ennek a hosszú, sok nacionalista indulattal terhes vitának a rovására kell írnunk azt is, hogy pl. a csabai pap: Haán János is csak német nyelvű újságot járatott magának, és hogy a helybeli jobb módú evangélikus családok (vannak olyanok, akiknek „20 s több kötetből álló könyvtáruk van") szlovák nyelvű magánbibliotékájában sem volt - a történetíró Haán szerint - a Biblián kívül más, csak néhány „exegetikus, mysticus és polemicus tartalmú" vallásos írás. Még a csabai Casino-egylet sem járatott szlovák nyelvű lapot, amint azt majd hamarosan látni fogjuk. Arról viszont, hogy járt-e megyénkbe egyáltalán olyan szlovák nyelvű újság, amelynek irodalmi melléklapja is volt (Tatranka; Hronka), eddig nem sikerült tudomást szereznünk. Még arról sem, vajon volt-e megyei előfizetője Ludevit Stúr 1844-ben engedélyezett és 1845-ben megindított politikai orgánumának, a Slovenskje Narodnje Novini-nck - a Szlovák Nemzeti Újságnak. Arra viszont Krupa András Jancsovics István nyelvtanai és szótára című tanulmányát ismerve (megjelent a Békési Élet 1972.2. számában), jogosan következtethetünk már, hogy mind a neves szarvasi pap, mind annak közvetlen baráti környezete ismerte és olvasta Stúr lapját. Erre következtetünk abból, hogy pl. Jancsovics a Síúr-féle nyelvi mozgalommal szemben megnyilvánult heves támadások és egyházi-papi tiltakozások ellenére is „közép-szlovákiai népnyelvet irodalmi nyelvi normává" tevő Sfwr-mozgalom helyesírását fogadta el. De ezt erő53