Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

Követésre méltó példa (Dr. Földházi Sándor: Állatorvosi etika) HORUCZI LÁSZLÓ Korunkban, amelyet a tudományos technikai forradalom korának is szokás nevezni, sok vita folyik arról, hogy milyen feltételek mellett lehet eredményes tudományos kutató munkát folytatni. A legáltalánosabban elterjedt vélemények szerint - különösen a természettudományokban - csak a technikailag is jól felszerelt nagy intézetek, esetleg nagy egyetemi tanszékek azok, amelyek képesek jelentősebb sikerek elérésére. A társadalomtudományoknál is a különböző teameket, nagyobb csoportokat, tartják célravezetőnek, helyileg pedig Budapest, illetve néhány egyetemi várost szoktak olyannak megjelölni, ahol a tudományos élet területén lehet valamit tenni. A fenti nézeteknek bizonyos mértékig ellentmond a dr. Földházi Sándor: Állatorvosi etika c. munkája, amely önmagában is érdemes arra, hogy ne menjünk el mellette figyelem és méltatás nélkül. Az Állatorvosi etika c. írás, amelyről szólni kívánunk, mai formájában még nem könyv, hanem egy olyan több példányos géppel írt és szépen bekötött kézirat, amely 432 oldalon keresztül foglalkozik az állatorvosi gyakorlat etikai kérdéseivel és az állatorvosi tevékenység néhány más kapcsolódó problémáival is. A szerző munkássága alapján meghívást kapott az Állatorvostudományi Egyetemre speciálkollégiumi előadássorozatok megtartására, és több éve sikeresen látja el ezt a megbízatást. E munka közben a kézirat egy részéből egyetemi jegyzet született, pontosabban egy, az Állatorvostudományi Egyetemen kiadott „Etika" jegyzet olyan II. része, amely az I. részben tárgyalt általános etikai témák után foglalkozik a gyakorlati állatorvosi erkölcs kérdéseivel. - Önmagában az a tény, hogy az egyetemi hallgatók oktatásában a kutatási anyag felhasználható, óriási eredménynek tekinthető, hisz ez bizonyítja a munka gyakorlati hasznosíthatóságát. „A gyakorlati állatorvoslás erkölcsi kérdései" „Etika" jegyzet II. rész négy fejezetbe sűríti mondanivalóját, és sok hasznos gondolatot orientáló elvet, továbbá konkrét normát is tartalmaz mind az egyetemi hallgatók, mind p' dig a gyakorló állatorvosok számára. A négy fejezet sorrendben: „Az állatorvosi hivatás lényege és az állatorvosi etika alapjai," majd „A gyakorló állatorvosi tevékenységének ágazati és intézményi vonatkozásai", továbbá „Az általános állatorvosi gyakorlat erkölcsi sajátosságai", végül pedig „A gyakorló állatorvos magatartásának elemi erkölcsi normái" címmel ismerteti sok hasznos gyakorlati példa segédletével az állatorvosokkal szemben támasztott etikai követelményeket. A fejezetek fő erősségét életszerűségük, a gyakorlati életre való orientáltságuk adja, amelyben érződik a szerző sok éven át szerzett gyakorlati tapasztalatainak óriási gazdagsága is. Ugyanakkor a jegyzetrész még nem tekinthető egy teljesen beérett végső formának, amelyen semmilyen csiszolnivaló ne akadna. - Szükségesnek tűnik a jegyzetrész további fejlődése érdekében a stílust egységesebbé tenni; törekedve a leíróbb és elemzőbb jellegre, kevésbé szerepeltetni a túlságosan kategorikus direktívákat, normákat, ugyanis ezen utóbbiak előidézhetik a moralizálás veszélyét. Azok a tapasztalatok, amelyek az oktatás során a jegyzet használhatóságával kapcsolatban adódnak a szerző számára, minden bizonnyal nagy mértékben adnak majd anyagot a jegyzet továbbfejlesztéséhez és további értékek felszínre hozásához. A jegyzet, mint utaltunk rá, egy sokkal terjedelmesebb kéziratból készült, és a munkálkodás eredményeit a kézirat tartalmazza. A kézirat nagyon széles skálán vonultatja fel azokat a kérdéseket, amelyekkel az állatorvosok tevékenységük során nemcsak etikai vonatkozásban, hanem a szakmai, politikai, társadalmi munkájukban is találkoznak. A nyolc fejezet az erkölcsi, etikai vonatkozásokon túl foglalkozik az állatorvosi tevékenység különböző területeivel, az állatorvosi munka intézményi és ágazati vetületeivel, a gyógyítás, a megelőzés, a gyógyszerfelhasználás, a diagnózis, a jövedelem problémáival. A mondanivaló szellemisége azt tükrözi, hogy a szerző otthon van a szakmájában, mélységes hivatástudattal rendelkezik, és azt is szükségesnek tartja, hogy mások is hasonlóan szeressék és beccsüljék ezt a szakmát, és kellő felelősséggel folytassák hivatásukat. A sorok arra is felhívják figyelmün513