Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

ket, hogy a szerző jól ismeri a párthatározatokat, pártunk gazdasági politikáját, és teljes felelősséggel áll ki azok megvalósítása mellett. Mivel a kézirat igen széles skálában vonultatja fel az állatorvosi hivatás problémáit, ebből adódóan az írás műfajilag nem eléggé egységes, hisz a rendelkezések ismertetése, az etikai követelmények felvázolása, az egyes jellegzetes esetek leírása műfajilag más-más követelményeket támaszt a szerzővel szemben. Az elkészített anyag óriási menynyiségű ismeretet halmoz fel, ami nemcsak abból következik, hogy több, mint 400 oldalas, hanem abból is, hogy a szerző nemcsak etikai, erkölcsi vetületeiben vizsgálja hivatásterületét, hanem a konkrét szakmai oldalakat, a szakmai fogásokat is érinti, sok hasznos tanácsot adva ezzel a gyakorló állatorvosok, mindenekelőtt a fiatalok, a kezdő korosztály számára. Az igen széles tematikai gazdagság lehetővé teszi, hogy a szerző a későbbiek során az érintett területekkel külön-külön is foglalkozhasson. A későbbiek során mód nyílna arra, hogy a szerző összegyűjtse és értelmezze az állatorvosi tevékenységgel kapcsolatos szabályokat, szűkítettebb tevékenységi kört vizsgálva kidolgozza az állatorvosi gyakorlat speciális etikai kérdéseit (összehasonlítva azt más foglalkozási ágak etikájával is), és végül a gyakorlati állatorvosi hivatás emberi-erkölcsi vonatkozásai témakörben esettanulmányok ismertetésével leírhatná gazdag, életből vett tapasztalatait. Az állatorvosi etikai-írás teljesen újszerű kísérlet, nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi irodalomban is. Erdemét önmagában már az a tény is egyértelművé teszi, hogy először próbálkozott meg valaki az állatorvosi-etikai keretek felvázolásával. A helyes tudományos kérdések feltevése, megfogalmazása, a tudományok fejlődésének fontos szakasza, és ha a szóban forgó mű csak ennyit tett volna, akkor is dicséretet érdemelne, de az írásban ennél sokkal többet találunk, hisz a kérdésfeltevéseken túl nagyon sok konkrét etikai probléma helyes megoldását is megkapjuk. A szerző munkájának elismerése azzal, hogy az Állatorvostudományi Egyetem jegyzetét kiadta, részben megtörtént, de bízunk abban, hogy a továbbiakban is hallunk és olvasunk még dr. Földházi Sándor állatorvosi etikai kutatásairól és arról is, hogy a társadalmi elismerés, méltányolás is követte kutatásait. Fried István: A délszláv népköltészet recepciója a magyar irodalomban Kazinczytól Jókaiig Budapest, 197g. Akadémiai Kiadó, 347 oldal KOSZORÚS OSZKÁR Másfél évtizedes elmélyült kutatómunka eredménye ez a könyv. A szerző több résztanulmánya után tette le íróasztalunkra - már 1975 óta nyomdakész állapotban lévő - alapos stúdiumokról tanúskodó adatgazdag kötetet. Miért keltette fel érdeklődésünket ez a Békés megyével egyáltalán nem foglalkozó mű? Megkülönböztetett figyelmünk oka az, hogy többen voltak innen elszármazók, rövidebb-hosszabb ideig itt élők, akik beírták nevüket a magyarsággal együtt lakó népek közötti kulturális kapcsolatteremtés előfutárai közé. Figyelmünket elsősorban az orosházi születésű Székács Józsefre (1809-1876) összpontosítjuk, aki 1836-ban Pesten kiadott Szerb népdalok és hősregék c. műfordításkötetével elsőként jelentkezett eredeti nyelvből készült népköltészeti fordításaival. Egymás kultúrájának megismerését már Kazinczy előtt is sürgetőleg követelte a Mindenes Gyíytcmény 1791-es évfolyamában megjelent írás, melyből Fried könyvének mottójául idéz: „a szomszéd Népeknek erköltsciket, szokásaikat, s természeti bellyegeiket nem esmérjük. Rend szerént igen tökélletlenek ezek felől a mi kcpzelődéseink, mintha másoknak segítségek nélkül magunknak elégségesek volnánk; vagy mintha magunkon kívül semmi betsületre méltó dolgot egyebekben nem találhatnánk." A szerző az összehasonlító irodalomkutatás (komparatisztika) módszerével hiteles adatokkal 514