Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

bennük kell tisztelnünk az első Békés megyei előfizetőket - természetesen a nagy iskolaalapító Tessedik Sámuel és gazdasági iskolája mellett. Mint ahogy említettük is már, gazdasági iskolája számára 9 folyóiratot és újságot rendelt meg. Azt viszont, hogy milyen szemléletet képviseltek ezek, s hogy mennyi volt köztük a magyar nyelvű, már nem tudhatjuk. Hogy mi volt a helyzet a megye többi településén? Ki tudja? Haán ezzel kapcsolatban csak annyit közölt, hogy a 20-as években a csabai posta kizárólagosan „levélposta" volt (pénzt pl. csak Gyulán lehetett feladni), mindössze az ő apjának hozott újságot: a Röslerszerkesztette pesti német nyelvű lapot. A 30-as években azonban már 3 magyar nyelvű is járt, amelyeket ő a postán tanulmányozott végig, lévén Omaszta Jóska, a postamester fia az iskolatársa. A fent közölt könyvtári és folyóirat-előfizetői adatokból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni sem a magyar nyelvű, sem a polgári szemléletű irodalom gyors és zökkenőmentes térhódítására. A feudális abszolutizmus államhatalma és annak hű kiszolgálója a klérus - a magyar társadalmi haladásnak c két legelszántabb és legkonokabb kerékkötője a felvilágosodás idején és a reformkorban - ádáz harcot vívott mindkettő ellen. Hatalom- és pozícióvédelem fűzte szoros érdekközösségbe őket. Az fűtötte vallási fanatizmusukat is, amely nem lobbant el az eperjesi vésztörvény székkel és a gályarabok embertelen kínzásával. Világosan felismerték, mennyit ér az újság és a könyvtár a közgondolkodás irányításában s a modern társadalompolitikai elvek tudatosításában. Érthető, hogy a Habsburg-ház és a klérus nagyon félt a „társadalom-felforgató" polgári eszmék diadalától. „Vigyázó" szemeiket nem kellett tágra nyitniuk, hogy lássák, milyen ingatag az isteni akaratból uralkodó királyok trónusa, s hogyan torolja meg a sokszor becsapott francia tömeg a maga sérelmeit „a felszentelt hóhérokon". Félt a tömeg nyelvének: a magyar nyelvnek uralkodóvá válásától is, hiszen általa mérhetetlenül felgyorsulhat a liberális polgári eszmék terjedése s vele és általa a közgondolkodás radikalizálódása, a forradalom érése. Ennek a felismerésnek a birtokában vállalta magára aztán a klérus a fék szerepét, amikor az államhatalom „a közóhajnak engedve" kisebb-nagyobb engedmények adására kényszerült. így pl. 1791-ben, amikor elrendelte, hogy mind a pesti egyetemen, mind a királyi akadémiákon állítsák fel a magyar nyelvi és irodalmi tanszékeket, és törvényre emelt határozatában előírta, hogy a közhivatalokban csak olyan egyéneket alkalmazzanak, akik az „előírt tanulmányokon kívül a magyar nyelvben való jártasságukat bizonyítvánnyal tudják kimutatni". Bécs részéről cz az engedmény - szögezzük le ismételten - csak kényszerű gesztus volt, s nem a legfelsőbb királyi kegy megnyilvánulása. Nem lehetett tehát olyan törvény sem belőle, amelynek következetes végrehajtását elsőrendű szívügyének tekintette az államhatalom. Ha olykor-olykor ellenőriztette is, azt csak a tisztelt karok és rendekkel szembeni lojalitás, esetleg egy-egy beérkezett panasz, sérelmi kérvény kivizsgálása céljából tette. A magyar nyelv államivá tétele nem volt érdeke a Habsburg háznak. Nem is szorgalmazta soha. Egyetlen esetben sem lépett fel ügyében kezdeményező félként, és nem is siettette annak végső rendezését. Ezért kellett a követeknek egy félszázadon át - egészen 1841-ig harcolniuk az iskolai oktatás tanításnyelvének magyarrá tételéért. A Habsburg ház lanyha „ügybuzgalmát", okvetetlenkedő akadékoskodásait, aktatologatását még menteni lehet. Annál kevésbé a klérusét (nem a közpapokét és a szerzetes tanárokét, akik között számos híve volt a nyelvújítási mozgalomnak és a magyar nyelv államnyelvvé tételének), amely inkább szembeállott a közvéleménnyel, a legfőbb nemzeti érdekkel, mintsem hogy lemondjon a latin nyelv használatáról és évszázados hegemóniájáról. 51