Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

eddigi ismeretek erre még elégtelenek lettek volna. Szeghalomról a szaktudományok közül maradan­dóbb eredményeket csak a néprajz tudott felmu­tatni. Most a komplexitásra törekvő szerkesztési elv került előtérbe s ennek eredményeképpen ju­tott szóhoz a munkában a természeti földrajz, a ne­veléstörténet, a szorosabb értelemben vett törté­nettudomány és további gazdag eredményeivel a néprajz. Jól felismerhető a szerkesztőknek az a tö­rekvése, hogy a tematikával is a társtudományok egymásrautaltságát hangsúlyozzák és nem azokat a pontokat keresték, amelyek azokat egymástól elhatárolják. A tanulmánykötet általában - s ez vonatkozik a helytörténetírásra is - új ismeretek felfedésére, a fehér foltok eltüntetésére hivatott. Központba természetesen a vizsgált helység vagy tárgykör meghatározó erővonalai kívánkoznak s a szerzők tolla nem kalandozhat tartósan a perifériák zsákut­cáiban. A szeghalmi tanulmánykötet tematikájáról elmondható, hogy tervszerűen átgondolt szerkesz­tői eljárást tükröz, amely a leglényegesebb kérdé­sekre irányítja az olvasó figyelmét s időben a köz­ség egész történetét látóhatárába igyekszik vonni. A kötet időbeli horizontja az újkőkori kultúrá­tól, a török hódoltságot követő újratelepítésen s a forradalmak progresszív hagyományain keresztül, szinte napjainkig ível. A szerzők és a szerkesztők a történeti életet tehát hosszútávú folyamatnak és egységnek tekintik. Ezt a szempontot azért érde­mes hangsúlyozni, mert a helytörténeti munkáknál kísértett az a veszély, hogy esetenként hajlamosak voltak csak a közelmúlt eseményeire koncentrálni. Ebből a szemléletből szükségszerűen következett, hogy a történeti előzmények ismerete nélkül a szerzők gyakorta elbizonytalanodtak az új- vagy legújabbkori események és jelenségek megítélésé­nél is. A másik véglet szerint viszont a közelmúlt ese­ményeit ki kell rekeszteni a vizsgálódás köréből, mert ehhez még hiányzik a megfelelő történeti távlat. A szeghalmi kötet szerkesztői és szerzői el­utasították ezt az álláspontot is s 1974-ig tolták ki kutatásuk záró időhatárát. Ezzel a megítéléssel is messzemenően egyet lehet érteni. A felszabadulás utáni magyar történelemnek - s természetesen ezen belül a helytörténetnek - több lezárt s elkülönít­hető szakasza van s ezek már alkalmasnak kínálkoz­nak az összegezésekre s valamelyes történeti távla­tuk is nyílik. Persze itt már nem is annyira a rálátás távlata hiányzik, ami egyébkent is nagyon viszony­lagos dolog, hanem a forrásanyag hozzáférhetősége okoz gondot. A tapasztalatok szerint azonban még így is érdemes bizonyos összegezésekre vállalkozni, akár kialakuló fejlődésbeli tendenciák esetében is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezeknél a té­máknál és tanulmányoknál az átlagosnál nagyobb korrekciós lehetőséggel kell számolni, s a végleges lezárás igényéről eleve le kell mondani. Valójában adatokat kell feltárni és rendszerezni, ami később a tudományos összegezésekhez nagy segítséget nyújt­hat. Láthatóan így értelmezték ezt a feladatot a szeghalmi kötetben a felszabadulást követő kultu­rális fejlődésről cs a 70-es évek eleji agrárfejlődésről írott tanulmányok szerzői is. Jóllehet a kötet tanulmányai a történelmi élet egységét hangsúlyozzák, az egységben azonban a sokféleséget is igyekeznek érzékeltetni. A község történeti összetettségét többrétű tematikával sike­rült ábrázolni. A munkatársak az alap és felépít­mény kölcsönhatásait tágan értelmezték. Messze túljutottak azon az állásponton, amely a helytörté­netet mereven lehatárolt gazdaság- és társadalom­történetnek tekinti. Természetesen ez a kérdéskör is helyet kap a kötetben. De ugyanakkor a földrajzi tényezők meghatározó szerepéről is értekeztek, finom elemzéssel fényt derítettek a békési föld hon­foglalás előtti történetére, miként a falusi politikai élet és közgondolkodás fontos vetületeit is nagy szakértelemmel tárták fel, sőt a mindennapi kör­nyezetre: lakásra, bútorzatra és ruházatra is jutott az érdeklődő figyelemből. Egyetértőleg lehet szólni arról a szerkesztői kon­cepcióról is - amelyet a szerzők tudományos igé­nyességgel valóra váltottak -, hogy a község életé­ben fontos szerepet játszó személyiségek történeti portréinak a beiktatására is vállalkoztak s ezt is idő­ben és problematikában arányosan megosztották: a Nadányi család - élve a nemesi jogviszonyok által kínált lehetőségeivel - a feudális korban hatá­rozta meg Szeghalom népének az életét; Tildy Zoltán pedig a modern korban vált nemcsak a he­lyi, hanem az országos közéletben is a demokrati­kus eszmék egyik hathatós szószólójává. Külön erényük e portrérajzoknak, hogy a szerzők egyben korrajzzá szélesítették az életpályák történetét. A szeghalmi tanulmánykötetet olvasva az is szembetűnik, hogy a szerzők többsége a helytörté­netet úgy értelmezte, hogy azt a táj történetevé tágította. így a kötet munkatársai, a szűkebb pátria

Next

/
Oldalképek
Tartalom