Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

könyvárusokat nem kötötte komolyabb anyagi érdek ahhoz, hogy a „magyar könyvnek vásárlását könnyűvé, közönségessé" (értsd: általánossá) tegyék. Nem húztak belőle olyan hasznot, mint az idegen kiadványokból. így hát nem vertek neki nagyobb propagandát. Talán akkor a vásári árusok révén? Nos, a reformkor kezdetén mindössze 5, esetleg 6 helyen rendeztek országos jellegű kirakodó vásárt mai megyénk területén: Békésen, Füzesgyarmaton, Gyulán, Sarkadon és Szarvason, amint ezt a Trattner féle Nemzeti Kalendárium 1828-as évfolyamának a felsorolásából tudjuk. A „Tartsa" címszóból nem lehet megállapítani egyértelműen, hogy Köröstarcsára vonatkozik-e. A Vas megyei Batthyany birtok: Tárcsa is lehet, amely mellett jó hírű gyógyfürdő is működött több mint 100 vendégszobával. Még a csabaiaknak is a gyulai vásárokra és heti piacokra kellett átmenniük, ha állataikat és terményeiket vásáron kívánták értékesíteni. (Lásd Haán Lajos naplója 41. 42. ill. 57. lap. Bibliotheca Bekesicnsis 6. k. Békéscsaba, 1971). Többszöri kísérletezés után végül 1840-ben kapták meg a vásártartási jogot (ekkor lett mezőváros Csaba), addig a Helytartótanács nem engedélyezte kérésüket, mert a község „Szarvas, Békés és Gyula mezővárosok között" fekszik, „ahol régtől olta nevezetes és a kereskedés gyarapodását elősegélő országos vásárok tartatnak". Az évi 18 vásár (átlagosan 3-4 jutott az egyes helyekre) nem biztosított tág lehetőséget ahhoz, hogy a közönség jobb könyvekhez is hozzájusson. A ponyván - tudjuk - a históriák, az énekeskönyvek és a kalendáriumok egyeduralmát a későbbi időszakban sem fenyegette veszély. Vagyis az igényes szépirodalom terjesztésének nem volt számottevő csatornája a vásár. Nem nyert komolyabb támaszt abban a néhány, könyvárusítással is foglalkozó kompaktorban (könyvkötő) sem, aki munkát keresve, időnként végigvándorolt a megyén. Kutatásaink eddigi gyér eredménye nem elégséges ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló adatok alapján hiteles képet nyújtsunk a megye általános kulturális helyzetéről. Nem tudjuk meghatározni sem az olvasóközönség hozzávetőleges számát, sem az irodalmi érdeklődés valós szintjét az egyes időpontokban. Vitathatatlan, hogy egyik sem volt - nem is lehetett tekintélyes. Nemcsak az első Békés megyei nyomda: Réthy Lipót szarvasi tipográfiájának viszonylag kései, 1847-cs megnyitása erősíti ezt (a környező területet tekintve időarányos volt a kezdeményezés, akárcsak a mezőberényi gimnáziumé), hanem a lakosság kulturális nívójának az ellentmondásossága is. Az újratelcpedés századában az ország különböző tájairól és külföldről: Németországból idevándorolt telepesek nemzetiségi sokszínűsége, sajátos életmódja, kulturáltságának, gondolkodási készségének, életismeretének, szokásainak a heterogenitása már önmagában is elég ok és magyarázat az óvatosságra. Evidens az is, hogy az ideköltözött jobbágyok között végtelenül kevés volt az írástudó, és hogy az itteni körülmények sem siettették az analfabetizmus gyors felszámolását. A megye csak 1787-ben rendelte el a tankötelezettséget „mindkét nemen levők számára", de hol volt még az az idő, amikor a rendeletnek érvényt is lehetett szerezni? Az évszázadokon át parlagon hagyott, elvadult föld megszelídítése, a házépítés és háztartás gondja (ipar és kereskedelem hiányában messze vidékekre kellett áruért, nélkülözhetetlen gazdasági és háztartási cikkekért menni), a kellő mennyiségű és minőségű igaerő biztosítása, a kártevő vadak, bögölyök kiirtása, az egymást becsülő és segítő egészséges emberi élet lehetőségének a kiformálása nagy erőfeszítéseket és sok időt igényelt, és a gyermekek ház körüli hasznosítását követelte. Hiába ment ki a török, a vidék békétlen maradt: a Rákóczi felkelés után hamarosan Pero majd a vásárhelyi Petliő-féle zendülés hívta zászlaja alá a földesúri visszaélések ellen tiltakozók seregét. Mások - látva a sok-sok nehézséget - egyszerűen kereket oldottak, nem tudván és nem akarván elviselni a gazdasági vezetők túlkapásait és a hiábavaló tiltakozásukat követő 49