Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Árpási Zoltán: Szubjektív gondolatok Gyula idegenforgalmáról és annak fejlesztési lehetőségeiről
A múlt hagyományainak megőrzése, felhasználása a nevelésben és az idegenforgalomban csak akkor éri el célját, ha alkotó módon épül be a város életébe, és bírja a jövő ítéletét. A több mint 750 éves múltra visszatekintő város földjén szomorú-boldog győzelmek és vereségek, ünnep és gyász váltakoztak. Gyula legszebb részén a vár azt a kort idézi, amikor a szó a fegyvereké volt. Aligha van más, amit az egykori végvári vitézek ivadékai, a ma itt élő emberek jobban óhajtanának, mint ezt a most három és fél évtizedes békét. Városainkban a felszabadulás emlékműve mellett egyre másra magasodnak az 1945 jelentőségét csak erősítő Béke-emlékművek. Itt Gyulán is, a főtéren szép szobor hirdethetné ezt az akaratot. Talapzatára fel kellene vésni - nem szó szerint - azokat, akiknek pusztulása mindennél jobban indokolja a békevágyat. A végvári katonákat, a város XV111. századi, sokat szenvedett lakosságát, az 1848-49-es szabadságharc katonáit, a 9 aradi tábornokot, a fehérterror áldozatait és a magyar uralkodó osztályok érdekeiért a világháborúk poklába hajszoltakat. A múlt megítélésében, az áldozatokat idéző feliratokban - hogy ez pacifizmushoz ne vezessen, de elkötelezett békevágyat hirdessen - érvényesülnie kell a történelem marxista értékelésének. Hozzászólásomban, amelyet Bereczky Sándor értékes cikke nyomán írtam, Gyula város idegenforgalmának jelenlegi helyzetéhez és fejlesztési elképzeléseihez kívántam véleményt mondani. Ennek során - elsősorban terjedelmi okok miatt - nem vállalkozhattam az idegenforgalmat befolyásoló valamennyi tényező elemzésére. Amiről szóltam, a városképről és történelmi atmoszféráról, azokat az idegenforgalom szempontjából nézve a legfontosabbaknak tartom. Szándékom ezzel az volt, hogy bizonyítsam a vendégfogadásban betöltött szerepük jelentőségét, másrészt, hogy érzékeltessem, véleményem szerint milyen sok lehetőségünk van ezen a téren. A városnak, vagy a Dél-Alföldi Idegenforgalmi Intéző Bizottság Fejlesztési Szakbizottságának a fentiekkel összefüggő terveit nem ismerem. így lehet, hogy néhány kérdésben nyitott kapukat döngetek, vagy megvalósíthatatlan javaslatokat fogalmazok meg, de mentsen fel az, hogy a hozzászólást a felelős pozíciójából és ajobbítás szándékával mondtam el. Jól tudom, hogy miként az idegenforgalom egészéhez, úgy a fentiekhez is rengeteg pénzre van szükség. Ezért a városkép és a történelmi atmoszféra idegenforgalomhoz alakítását is csak szigorú terv szerint, lépésenként és hosszú távon tartom megvalósíthatónak. Ebben még így is össze kell fogni minden, feladatot vállalni, szépet alkotni kész szellemi erőnek, és a várost szerető gyulainak. A kört merném bővíteni mind anyagi mind személyi vonatkozásban, hiszen Gyula nemcsak a gyulaiaké, sőt az idegenforgalom posztjain különösen nem az övéké. Elsősorban a járásé, a megyéé, és tágabb értelemben az országé. Nagy és közös tehát az idegenforgalom tervezésében és a vele összefüggő minden fejlesztésben megnyilvánuló felelősség. Meggyőződésem, hogy akkor járunk jó úton, ha ez a közös felelősség érvényesül, Gyula pedig csak azzá akar válni, ami az idegenforgalom számára vonzóvá teszi, széppé, pontosabban még szebbé. 482