Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Árpási Zoltán: Szubjektív gondolatok Gyula idegenforgalmáról és annak fejlesztési lehetőségeiről

nagy crték, az ivókút, amelynek felújítása és üzembe helyezése kívánatos lenne. A tér építészetileg egységtelen egységéről valójában évtizedek óta gondoljuk, hogy valami csoda folytán talán majd harmonikussá válik. Most pedig szorongva várjuk, hogy ajárási hivatal melletti építkezés javít, vagy tovább ront a jelenlegi helyzeten. Mindenesetre megfontolandó lenne a Petőfi tér képéből a harisnyagyári betonfal kirekesztése. Akár a Megyeház utca zsákutcává tétele árán is, utcát lezáró vakfal építésével, fák ültetésével, vagy más megoldásával. Hiszem, hogy nem okoz megoldhatatlan építészeti problémát. Városképi szempontból különleges szépségű épületeknek tartom a Kossuth Lajos utca n. sz. alatti egykori középületet, a Román Gimnáziumot, a Szentháromság-kápolnát, a Várfürdőhöz vezető kis hidat és vámházat és az Eszperantó tér - Vértanúk útja sarkán álló régi házat. Megóvásuk fontos városi érdeket képez. Közülük az utóbbinak a helyzete kifejezetten aggasztó. Igaz, hogy megítélésében megoszlik a városi közvélemény. Sokan felfedezik szépségét, legalább annyian viszont már rég a földdel tettek volna egyenlővé. Mi benne a szép? Eredetisége. Rendbehozva, a városba érkezők számára megkapó látvány lehetne. Az elmúlt évtizedekben különböző funkciókat látott el az épület. A rajta végzett átalakítások csak rontottak megjelenésén. Jól kiválasztott funkcióval és eredeti állapotába (meg esetleg eredeti funkcióba) való visszaállításával a város különleges értékévé válhatna. Szép az épület udvara is. A Körös-partra megnyitva különleges rendeltetésű üzleteknek, vendéglátó egységnek biztosíthatna kellemes környezetet. Szép a szomszédos épületben található Aranykereszt-patika. Bár nem műemléki jellegű, mégis figyelmet érdemel. Nem városépítészeti kérdés ugyan, mégis itt teszem szóvá az Élővíz-csatorna problémáját. A víz a hidakról nézve - különösen a szökőkút együttessel - szép. A partján sétálva azonban a csatorna összképe nem ilyen egyértelmű. Még a legforgalmasabb szakaszán, a Béke sugárúti és a Szent László utcai hidak közötti részen is találni szégyellni való partszakaszokat. Ez gondot jelent. Nagyobb gond azonban ennél, hogy mind ez idáig nem sikerült megfelelő szereppel felruházni a csatorna menti utakat. Elképzelhető lenne például egy vízmenti sétány kialakítása, esetleg egy „mesterek utcája" épületsor megszervezése, stb. Tehát úgy kiegészíteni a vízmenti utcákat, hogy valóságos vonzerőt és programot jelenthessenek az idegenforgalomnak. A városban több napot eltöltő vendegek ma is nagy élményként említik a girbe-gurba, ódon hangulatú utcákon tett sétáikat. A várost tehát ilyen, még nem történelmi, nem is műemléki, de régi alföldi kisvárosi utcaképeiért is lehet szeretni. Természetesen vétek lenne arra kárhoztatni Gyulát, hogy egész városrészeket őrizzen meg ilyen állapotban. De fontosnak tartom, hogy legyen két-három olyan utca - talán találni még ilyet, - ahol teljes hitelességgel megőrződhetne a város század eleji hangulata. Javaslatom szerint ez nem zárná ki - ott ahol szükséges - új épületek emelését. De ha erre sor kerül, annak tervezési előírásai szigorúak, a környezettel teljes összhangba kerülő épületre szólóak legyenek. Nehéz elfogadni például nyeregtetős házakból álló utcában egy - a régi magyar építészet számára egyébkent teljesen ismeretlen - lapostetejű házat. Úgy vélem, hogy a városépítésben és városrendezésben alapvető követelményként kell, hogy jelentkezzen a stílusbeli egység, az egyedi tervezés és építés megvalósítása, illetve megőrzése. Ennek a törekvésnek nnnden városképet érintő intézkedésben érvényre kell jutnia. Még egy szeméttartó láda, egy hirdetőoszlop, vagy egy reklámtábla elhelyezésében is. Annál is inkább, mivel ezek jó része nem egykét évre, hanem évtizedekre készül, és határozza meg, vagy befolyásolja az utcaképet. Egy kevésbé szerencsés megoldást említek negatív példaként. Szerencsétlennek, az adott környezetben idegennek tartom a Városház utcai ostornyeles lámpákat. Nagyvárosias a kisvároshoz képest. Hiányzik hozzájuk a tér, mind utcaszélességben, mind épületmagasságban. Különösen a híd és a pártház közötti részen tűnik nyomasztónak. Kötelessége tehát a városnak - különösen ha idegenforgalmi törekvései vannak -, hogy olyan környezetet, városképet teremtsen, amely esztétikailag nevel, az itt élőket jó ízléssel útjára bocsátja, a vendégeket igaz marasztalással visszahívja. Gazdag történelmi múlttal rendelkező településeken ez a törekvés azonban csak akkor válik teljessé és szolgálattá, ha párosul egy állandó, élő és aktív történelmi tudattal. Fontos, hogy az idegen érezze, hogy az itt élők értik, ismerik, tudatosan vállalják és hirdetik 479