Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

magamnak, s melyben ezer és több forintjaimfeküsznek-mondta beszédében. Vanekönyvtárban mintegy félezer magyar s talám kétannyi idegen nyelveken írt könyv; szépirodalmi és tudományos munkák. E könyvtárt megnyitám tanítványaimnak, sőt megnyitám a közönségnek: és olvasói jó számmal vannak. Ha e könyvtárhoz hozzáveszem a gymnásiumét is: van olyan könyvtárunk, mely alapnak, magnak elegendő, mely szaporítás által mérsékelt kívánalmainknak meg fog felelni". (Kedvező tapasztalatai végül arra indították Vajdát, hogy sok izzadsággal szerzett, modern szemléletű privátkönyvtárának jelentős hányadát a gimnáziumra hagyta). Nem csalódott barátaiban sem. „Mihelyt hallák, hogy én Szarvason irodalmi társulatot alakítok, azonnal szíveskedtek birtokukban levő munkáikat megküldeni" - közölte hallgatóságával. Csakugyan, Vörösmarty, Garay, Szigligeti, P. Horváth L., Szontágh Gusztáv, Bajza, Bugát, Fényes Elek siettek segítségére, de nem vonakodtak a támogatástól Vajda önzetlen könyvnyomdász és könyvárus ismerősei és barátai: Emich, Geibel és Heckenast sem. Könyveik a jelen helyes értékelésére, a polgári átalakulás igenlésére, a liberális eszmék befogadására serkentettek. Vajda Péter közel másfél-ezer kötetes magánkönyvtáráról hallva, sem szabad kételkednünk korábbi megállapításunk igazában: Fábián János békési tanító 290 kötetét nem tévedésből minősítettük megyénk egyik legnagyobb magánbibliotékájának a jakobinus mozgalom elfojtása táján. A világlátott Vajdát, aki mint neves költő, jelentős irodalmi, tudományos, lapszerkesztői múlttal érkezett Szarvasra, s aki számos vezető irodalmi, tudományos intézetnek és hasznos társadalmi egyesületnek (Akadémia, Kisfaludy Tárdaság, Természettudományi Társulat, Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete, Iparegyesiilet, Nemzeti Almanach-Társaság, Kliegel-könyvbizottság stb.) volt megbecsült munkás tagja, egyiknekmásiknak a titkára is, nem lehet ugyanolyan mércével mérni, mint a korabeli Békés megye átlagos értelmiségi dolgozóit. Őt ugyanis Wigand Ottóhoz, Emich Gusztáv hoz, Beimelhcz, Geibelhez, Heckenasthoz is személyes jó viszony fűzte, s ennélfogva könnyen hozzájuthatott mindazokhoz a hazánkban árusított, vagy külföldről behozható könyvekhez, amelyek érdekelték. A Békés megyei mércét ennél jóval lejjebb kell raknunk. A történetíró Haán Lajos pl. azt említi naplójában, hogy apjának, aki „tudományosan képzett férfi volt, és franciául is tudott", csak mintegy 200 kötetből állott a könyvtára, ami akkor „igen sok volt, s ritka papnak volt annyi kötete". (Természetesen ez is kifejezetten idegen nyelvű lehetett, hiszen Haán János - akárcsak csabai paptársa: Broszman Dániel - nem tudott jól magyarul). Haán pedig Fábián könyvtári lajstrománál jó negyedszázaddal későbbi időről adott jelzést. Kármán feltehetően nem sejtette, hogy a XVIII. század végén írt egyértelmű, kizárólagos állítása: nálunk „a tehetségek halva feküsznek", még a reformkor elejére is érvényes marad. Legalább is vidéken, ahol nincs kellő alkalmatosság, nincs elég indító ok, amely mozgásba tudná hozni őket. De lehetett-e másként, amikor még 1821-ben is csak 16 könyvárus tevékenykedett az országban (lásd Vitkovics Mihály-nak a magyar könyvek terjesztéséről a Tudományos Gyűjtemény 1821: IX. számában megjelent cikkét): Pesten 4, Budán 1, Pozsonyban 4, Debrecenben 3 - a többi 4 egyéb fontosabb kulturális gócpontokon (Temesvár, Kolozsvár stb.). Hogyan is juthatott volna hát el a könyv a Békés megyei magyar olvasó kezébe? pedig „nálunk, magyaroknál, amint Vitkovics előbb említett cikkéből olvashatjuk, nem a nagyvárosokban, mint a németeknél, franciáknál és más kifmomított nemzeteknél, hanem a mezővárosokban, de leginkább a falvakban" kell keresni a magyar olvasót. A magyarul beszélni alig-alig tudó, német anyanyelvű fővárosi és nagyvárosi 48