Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Hajnal Lajos: Békés megye középiskolái a felvételi vizsgák eredményeinek tükrében

A felvételi vizsgán 50% alatt teljesítő tanulók aránya Békés megyében a vizsgált időszakban változatosan alakul, de a tendcnciális javulás itt is észlelhető (1. ábra, c). Meglepő azonban, hogy az ingadozás alig követi a jelentkezési arány változását. 1972 óta - a legutóbbi év kivételével - a 25% körüli érték állandósulni látszik, ami azért is valószínűsíthető, mert a megfelelő országos arány ugyanennyi. Nem megyei sajátosság tehát, hogy minden negyedik(!) felvételiző fölöslegesen „próbál szerencsét". A nem megfelelően felkészült tanulók túlzott továbbtanulási kedve - mint ahogy részben a nagy túljelentkezés - a hiányos önismeret, pályaismeret, ebből következően a nem elég felelősségteljes pályaválasztás következménye. (Nem véletlen, hogy az új gimnáziumi tanterv éppen önismeret, pályaismeret „tantárgy" bevezetésével teremt fórumot a tanulóknak.) A helyes pályaválasztás mindig a tanuló által megvalósított, helyes viszonyítás. A saját érdeklődésének, tudásának, képességének viszonyítása az illető pályához szükséges számos feltételhez. Ha akár az önismeret, akár a pályaismeret hiányos, vagy hamis, a pályaválasztás könnyen elhibázottá válik. A helyes önismeret és pályaismeret megvalósulásában nagy szerepe van a tanulók környezetének, különösen a családnak és az iskolának. Optimális esetben az említett két legfontosabb tényező közötti összhang a legtöbb tanulót eljuttatja a reális önértékelésig, a felelősségteljes pályaválasztásig. Az összhang kialakulásának azonban - különösen a továbbtanulás problémájában - igen sok jelentős és kevésbé jelentős, objektív és szubjektív akadálya létezhet, amint azt a gyakorlat bizonyítja is. A szülői ház mulasztásai közé sorolható, ha nem törődnek eléggé a gyermek tanulmányi előmenetelével, esetleges továbbtanulási szándékával, nem segítik kibontakozni képességeit, személyiségét. Ilyen közegben a tudásnak, tanulásnak nincs különösebb értéke. Nem azokról a szülőkről van szó, akik a nagy elfoglaltság, és a megfelelő hozzáértés hiánya miatt nem tudnak szakszerű segítséget adni gyermekük tanulmányi munkájához, pályaválasztásához. A törődés, a tudás és az igyekezet elismerése a lényeges. Mindkét eset egyébként - a tanuló szempontjából - a közismert hátrányos helyzet elnevezéssel illethető. Ezek a - leggyakrabban fizikai származású - tanulók az iskola, a társadalom fokozottabb figyelmét élvezik, így különféle szervezett korrepetálásokon, továbbtanulásra előkészítő tanfolyamokon vehetnek, s vesznek részt. (A növekvő felvételi követelmények miatt a középiskola hagyományos oktatási formája egyre inkább csak a továbbtanuláshoz szükséges - de nem elégséges - ismereteket képes biztosítani. A már bevezetett új gimnáziumi tanterv fakultatív rendszere „visszaadja" a gimnázium továbbtanulásra - megfelelően - előkészítő funkcióját.) A másik végletet jelenti, és ez a gyakoribb, amikor a szülő túlzottan elfogult gyermekével szemben és valamilyen - saját maga által - rangosnak tartott pályát szán neki, olykor a gyermek érdeklődésétől, képességétől, felkészültségétől függetlenül. A szerencsésebbik eset, ha a tanuló valóban tehetséges, netán még a pálya is megfelelő, csak a felkészültség, a szükséges tudásszint hiányzik. Ilyenkor az elutasítást követő évben (években) befektetett kitartó tanulmányi munka meghozza gyümölcsét, a felvétel elnyerését. A tanulók túlzott önbizalmának - elhamarkodott pályaválasztásának - kialakulásához közvetve vagy közvetlenül az iskola is hozzájárulhat. Ha az iskolai követelményszint túl alacsony és jellemző a liberális osztályozás, akkor a közepesek jónak, vagy kitűnőnek érzik (mert érezhetik) tudásukat és bátran jelentkeznek továbbtanulásra. A liberális osztályozás a leggyakrabban nem pedagógiai tudatlanság vagy kényelem terméke, hanem a diákok között a gyöngébb képességű osztályokban, tanulócsoportokban is szükségszerűen létező képesség-, érdeklődés-, szorgalombeli különbségek hangsúlyosabb érvényre juttatása. Ez néha összefüggésben van a bukások elkerülése érdekében végzett fontos pedagógiai munka helytelen megnyilvánulásával, a bukások adminisztratív csökkentésével, megszüntetésével. Ha az elégtelen tudású elégségest kap, az elégséges közepest, a közepes... - ahogy már említést nyert. Végezetül több iskola nem elég hatékony, inkább csak rutinból végzett pályairányítási munkája említhető még tipikus és kifogásolható esetként. Következetes - akár a szülők befolyásolására is törekvő -, a tanulókért az iskola elvégzése után is valamelyest felelősséget érző pályairányítási tevékenységre lenne szükség. Megállapítani persze könnyebb, mint megvalósítani. 373