Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Hajnal Lajos: Békés megye középiskolái a felvételi vizsgák eredményeinek tükrében

Nem egyszer a korábbi tapasztalatok nehezítik az iskola egyértelműbb állásfoglalását. Az például, hogy esélytelennek tartott tanulókat felvettek. (Gondoljunk a korábbiakban már említett alacsony pontszámúak esélyére.) Vagy az, hogy egy-egy szülő a személye ill. a családja iránt megnyilvánuló ellenszenvnek fogta fel az iskola - övétől eltérő - véleményét. A Békés megyei helyzet elemzését folytatva röviden vizsgáljuk meg a tanulók továbbtanulási szándékát, ezzel összefüggésben a felvételik eredményességét, a felsőoktatási intézmények típusai - mint továbbtanulási irány - szerint. Mint ismeretes, megyénk kevés felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. Egyetem nincs is, ami részben indokolja, hogy a továbbtanulásra készülők motivációjában ez a legmagasabbfokú képzést adó intézménytípus általában kisebb súllyal szerepel. Szélsőséges ellenpélda az 1971. és 1972-es év, amikor a jelentkezőknek több, mint a fele egyetemre pályázott (2. ábra, b). Azóta ez sokat csökkent, s az utóbbi években már a 37%-ot sem éri el, míg országosan 46% körül mozog. Meglepő, hogy az egyetemre jelentkezők arányának változása és az egyetemi felvételi arányszámok között megyénk vonatkozásában semmilyen összefüggés nem fedezhető fel. Ennek valószínű magyarázata, hogy az egyetemre jelentkezők megyei és országos aránya közt nagy - az összes mutató közül a legnagyobb - az eltérés: 1976-ban 12, 1978-ban 13%-kal nagyobb az országos érték. Valószínűsíthető tehát, hogy a megyéből nem egyetemre jelentkezők egy része egyetemre is bekerülhetne. Az egyetemi felvételi arány egyébként minden évben elmarad az összesített értéktől, de tendenciájában ugyanúgy javuló (2. ábra, a). 1977 óta már ez is jobb az országos átlagnál, különösen 1978-ban: 8%-kal. Sajnos, a korábbi fejtegetések bizonyítékául, az 5 pont alattiak csoportja ebben a kategóriában is hatalmas (2. ábra, c), meghaladja az országosat. A vizsgált időszakban mindössze annyi a változás, hogy 1972 óta az egyetemre jelentkezők között, a többiekhez viszonyítva, kevesebben vannak az 50% alatt produkálók. Az okok között szerepelhet a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulói létszámainak központi arányváltoztatása, a főiskolák szaporodása, a pályairányítás javulása, stb. Az is ismeretes azonban, hogy a csekély tudással diplomára számítók annyi „realitással" rendelkeznek, hogy jellemzően nem egyetemre jelentkeznek. A megye középiskolái A korábbi elv - miszerint nem egy-egy iskola a vizsgálat célja - feladása nélkül vegyük szemügyre a megyei helyzetkép összetevőit, a középiskolákat. Az elmúlt tíz évre a megye középiskolái számának a csökkenése jellemző. Az 1968-ban érettségiztető 31 középiskolából ma már csak 20 létezik. Új iskola mindössze egyjött létre, ill. vált külön, a békéscsabai Egészségügyi Szakközépiskola. (1979 szeptemberétől a Rózsa Ferenc Gimnázium és a Nyomdaipari Szakközépiskola is külön igazgatás alá tartozik.) A továbbiakban az elemzésben csak az egész időszakban működő, említett 20 szerepel. Ez nem jelent nagy hibaforrást, mert a megszűnt középiskolák felvételizőinek az aránya egyedül csak 1968-ban haladta meg az összes 10%-át. Az iskolák részletesebb vizsgálatához szükséges csoportosítása ismérveként fogadjuk el a továbbtanulni szándékozók iskolánkénti átlagos számát. Azért ezt, mert ez a megyei összképhez való hozzájárulás mértéke is egyben. Ennek alapján a megye középiskolái három, jól elkülöníthető csoportot alkotnak: 1. Nagy iskolák: a jelentkezők évi száma (tíz év átlagában) meghaladja a 70-et, 2. Közepes nagyságú iskolák: a jelentkezők évi száma 25-45, 3. Kis iskolák: a jelentkezők évi száma 20 alatt van. (A félreértések elkerülése végett: nem az intézmények valódi nagyságáról van szó; jobb híján maradtunk ennél a megnevezésnél.) 374