Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Hajnal Lajos: Békés megye középiskolái a felvételi vizsgák eredményeinek tükrében

Az utóbbi évek felvételiző, vagy más szóval jelentkezési aránya országosan 42-45%, ezzel szemben megyénk esetében 39-41%. A megyei érték alacsonyabb voltából - a korábbiak szerint - szükségképpen következik az országost meghaladó felvételi arányszám. A számunkra kedvező különbség azonban nem indokolható csak ezzel. Kis számolással bizonyítható, hogy az országossal megegyező jelentkezési arány esetén is - a megyénkből felvettek száma alapján - az országosnál néhány százalékkal jobb felvételi arányt kapunk, aminek kizárólagos oka a megyei középfokú oktatás minőségében rejlik. A továbbtanulási helyzet nagymérvű javulása az iskolákban folyó komoly munkán, az országos jelentőségű oktatáspolitikai határozatok eredményein kívül - minden bizonnyal - a megye gazdaságának erre az időszakra eső dinamikus növekedésével is összefügg. A felvételi arányszámból - kicsit szokatlan közelítésben - az is kiderül, hogy a jelentkezők milyen arányban nem jutnak be az egyetemekre, főiskolákra, stb. A kérdés lényegesebb része azonban, milyen összetevői vannak az évről-évre elég jelentős arányban létező sikertelenségnek? Sziikségszerű-e a nagy túljelentkezés, növeli-e a „választékot", vagyis tanulmányi szempontból jobbak és a pályára alkalmasabbak kerülnek-e be így a felsőoktatási intézményekbe? Egyáltalán mennyiben van értelme a probléma általános felvetésének, hiszen a túljelentkezés intézménytípusonként, szakonként erősen eltérő. Éppen a felsőoktatási intézménytípusok tartósan eltérő túljelentkezési viszonyaiból kell kiindulnunk, amely igen fontos tényező a „túljelentkezési mechanizmus önfenntartó működésében". Arról van szó, hogy a legfelkészültebb, továbbtanulásra leginkább alkalmas tanulók jelentős része - már évek óta - olyan helyre pályázik, ahová nagy a túljelentkezés. Közismerten ilyen néhány humán szak, vagy pl. az orvosi pálya, stb. Az említett tanulók - a választékot növelve - egymás esélyeit rontják, de ugyanakkor - azzal, hogy nem máshova jelentkeztek - a máshova jelentkező gyöngébb felkészültségűek esélyeit jelentősen növelik. (Olyan is előfordul, hogy egy-egy szak iránt annyira kicsi az érdeklődés, hogy pótfelvételit kell hirdetni.) Érthető tehát, hogy bizonyos intézményekbe, illetve szakokra alkalmanként mindenki bekerül, aki a minimumszintet eléri. így sok olyan diák számára elérhetővé válik a továbbtanulás, akik korábbi tanulmányi munkájuk, tudásuk, szorgalmuk alapján nem feltétlen szolgáltak rá. S a példa sok gyöngébb eredményű középiskolai tanulót inkábbjelentkezésre bátorít, mint fokozottabb tanulásra sarkall. Az előbbiek igazolására vessük össze a műszaki egyetemek és a műszaki főiskolák felvételizőinek 1978. évi átlagos pontszámait. (A karok és szakok közötti eltérő túljelentkezéstől az egyszerűsítés kedvéért tekintsünk el.) A közel kétszeres túljelentkezésű műszaki egyetemekre felvettek átlagos pontszáma 16,64 volt (a maximálisan elérhető 20 pontból), ezzel szemben a műszaki főiskolákra jelvetteké 13,58. A műszaki egyetemekre jelentkező összes tanuló átlagosan 13,81-ot ért el, többet mint a másik helyre felvettek, vagyis - pontszám alapján(!) - a műszaki főiskolára majd minden műszaki egyetemre jelentkező tanuló bejuthatott volna. A műszaki főiskolák összes (mintegy 2500 fő) jelentkezője átlagban mindössze 10,42 pontot ért el, az elutasítottak átlaga pedig alig haladta meg a 7 pontot. (A felvételi tárgyakból, 3,76 átlagú középiskolai eredmény és 2,5 átlagú felvételi vizsga már ír pontot jelent!) A két intézménytípusba jelentkezők számából egyértelműen megállapítható, hogy a műszaki egyetemre jelentkezők egy részének szerencsésebb pályairányulása (vagy nagyobb átirányítás) esetén a műszaki főiskolákra jelentkezők 5/4-ének a továbbtanulási szándéka nem reális. A probléma természetesen nem ilyen egyszerű, hiszen a karok és szakok közötti eltérő túljelentkezéssel nem foglalkoztunk, valamint - az előbbi példánál maradva - a műszaki egyetemekre jelentkezők között is találhatunk olyanokat, akik tudásuk, felkészültségük alapján máshova is teljesen reménytelenül próbálkoztak volna. A felhozott példa arra azonban rámutat, hogy a felvételizők Jelkészültsége nagyon széles skálán mozog, s a jelentkezők egy részének a továbbtanulási szándéka teljesen megalapozatlan. A felvételizők tudása, személyisége alapján történő megítélése, ezt követően a felvételi vagy elutasítási döntés meghozása, egy felvételi bizottság részéről sem könnyű feladat. Az országosan egységes értelmezés érdekében azonban a továbbtanulásra való alkalmatlanság határa rögzített. A felvételi vizsgán nyújtott 50%-os teljesítmény, vagyis 2,5 átlagosztályzatnak megfelelő 5 pont jelenti a felvételhez mindenképpen szükséges minimumot. A felvételin 5 pontot sem szerzők többségére bátran állítható - legalábbis abban az évben -, hogy továbbtanulásra alkalmatlan, ugyanis ilyen gyönge teljesítmény, különösen annak tömeges megjelenése, már nem fogható a vizsgadrukkra, valamint egyes intézmények felvételi bizottságainak maximalista törekvéseire. 372