Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Eszközváltás a XIX. század második felében a méhkeréki román parasztok gazdálkodásában

5-8.6. „Nem láttam, csak hallottam egy bácsitól, aki szolga volt Sarkadon, hogy rendre nem volt teje az egyik gondjaira bízott tehénnek. A gazda rá, a szolgájára gyanakodott. Az persze nem vállalta el, hogy ő lopná el a tehén tejét. Mire a gazda leskelődni kezdett. Egyszer csak látja, hogy a jászol alól előjött egy kígyó és megszopja a fekvő tehenét" (Drágán T.). • A méhkeréki román parasztok előző fejezetekben bemutatott néprajzi anyaga az általam vizsgált kérdéskörben hasznos útmutatással, számottevő tanulsággal szolgál. Elsősorban is egyértelműen kitűnik, hogy a méhkeréki parasztok a XX. szd. elejére elhagyták a juhtenyésztést, amely korábban gazdálkodásuk alapja lehetett. Teret hódított e tekintetben is a földművelés, ezzel együtt az ökör-ló eszközváltás, majd ennek következtében a juhszarvasmarha eszközváltás zajlott le. A juhtenyésztés anyaga azonban itt-ott még felbukkan. Emlékeznek még a juhtejből készült gomolya melléktermékére, a zsenkicára. Ezzel párhuzamosan él az uráa népi terminológia is. Táplákozásukban a közelmúltig szerepet kapott a sajt és az erőstúró. Mindkét termék azonban már tehéntejből készült. Ennek ellenére szívesen vásárolták apadurányok által árusított tejtermékeket! A XIX. szd. második felében teret nyert a szarvasmarha tenyésztése. Hatására honosodott meg a tehéntej használata, illetve az ezzel kapcsolatos szokásanyag. Ez az ismeretanyag azonban éppen késői kölcsönzése miatt, számos vonatkozásban bizonytalan. Erre utal a csorda és a gulya terminológia keveredése, a szopásgátló eszköz elnevezésének bizonytalansága. Ezzel magyarázható az is, hogy a tejrehozatal (meddő állat) gyakorlatát egyesek határozottan kecskéhez kötik. Vannak a paraszti tehéntartásnak olyan vonatkozásai is, amelyek hiányukkal|lúvják fel magukra figyelmünket. Nem honosodott meg a siiltvaj használata. De általában is a vajat nem kedvelték túlságosan. Itt is kiütközik a terminológiai bizonytalanság, mert az aludttej-túró készítés és a gomolya előállítás melléktermékével a savóval (zar) együtt a vaj íróját is savónak (zär) nevezik. Az elmondottak ellenére is igen színes az elsőtej és az abból készült túrósételhez (curiasta) tapadó bőségvarázslás szokásanyaga. Ez a tény bizonnyal arra utal, hogy a tehéntejhez tapadó ismeretanyag akkor honosodott meg Méhkeréken, amikor még a paraszti közösség igen fogékony volt az irracionális szemlélet, világmagyarázat átvételére. Adatközlőim, kiknek ezúton is köszönetet mondok: Bordás Mihályné, Méhkerék, Kossuth u. 144. (1906.) Bordás Sándor, Méhkerék, Kossuth u. 83. (1916.) Drágán Tivadar, Méhkerék, Szabadság u. 15. (1902.) Kozma György, Méhkerék, Kossuth u. 116. (1898.) Martyin Tivadarné, Méhkerék, József A. u. 7. (1908.) Ruzsa Tivadarné, Méhkerék, Rákóczi u. 32. (1911.) Száva György és felesége (Gurzó Juliánná), Méhkerék, Dobó u. 11. (1911 és 1919.) 345