Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Eszközváltás a XIX. század második felében a méhkeréki román parasztok gazdálkodásában

3-2.1.i. Adatközlőim hallották, hogy valaki a faluban egy 2 éves üszőt hozott így tejre. 3.2.3. Ha elvetélt a tehén, akkor tejrehozhatták úgy is, hogy mindjárt vetélés után „fejni" kezdték. Lassan megjött a teje. Ha vártak vele, akkor nem maradt meg a tej nála. 3.2.3.1. Az elvetélt tehén tejét úgy is meghozhatták, hogy vetéléstől kezdve fejték, s akkor jött meg a teje, amikor a rendes ellés ideje elérkezett, tehát a kilencedik hónapban. 3.2.3.2. Csak a kecskét hallották, hogy amikor rügyeztek a fák, rendesen elkezdték „fejni", húzgálták a csecsét, s tejrehozták, (Száva Gy.). 3.3. A II. világháború előtt sok családnak volt tehene. A tejet nem tudták értékesíteni, volt tej bőven a faluban. Ha valaki kért egy liter tejet, odaadták ajándékba is. 3.3.T. A tej ajándékozása egyébként is szokásos volt. A jelentősebb ünnepek előtt került erre a sor azért, hogy mások asztalára is kerüljön tej és tejtermék. A húsvét előtti héten a tehéntartó minden nap egy kanta (3-3,5 liter) tejet ajándékozott el a rokonainak, ismerőseinek. „Megyek, viszek egy kis tejet ennek vagy annak. Viszek, mert ők is hoztak nekünk, amikor nekünk nem volt." 3.3.1.1. Az is kapott ajándékba tejet, akinek nem volt tehene. Ez aztán, ha észrevette, hogy a tehencs gazdának sok munkája van, elment segíteni neki. Nem a tejért dolgozott, csak segített. Nem is kívánták el az ilyen segítséget. 3.4. Minden reggel és este fogyasztottak tejet. A puszta tej mellett készítettek tejes kását (pisát), tejes tésztát. Reggelire kenyér-szalonna volt a fő étel, melléje itták a tejet. A felnőttek is itták, nemcsak a gyerekek. 3.4.1. Forralva fogyasztották a kukoricalisztből készült puliszkával (

mämäligä) vagy kásával, de a tésztával (alucit) is. A tejbefőtt csíktésztát, tarhonyát és rizsét is ismerték. 3.5. A fejés munkáját nem kötötték állandó személyhez. Nyáron inkább a feleség, télen pedig a férj vagy más személy fejt. Férfi rendszeresen csak az eilest követően fejt. Erőscbb kezük volt. 3.5.1. A fejőedény, a sustar fadongákból állott, egy oldalán fogója, rajta lyuk a hüvelykujj számára. 3.5.1.1. A mócok (nevezték padurányoknak is) hozták. Kis lovak hátára kötötték faárujukat, a mosóedényt (cubar), a sertés vödröt (galeatá) és a fejőedenyt (sustar). A padurányoknak is ismert vándorkereskedők aszalt gyümölcsöt, crőstúrót is hoztak magukkal. 3.5.1.2. A sustarra alkudtak. Általában egyszer öntötték tele búzával, félig pedig árpával vagy kukoricával. A teleöntött edényt lecsapták egy deszkával, a félvékát csak szemre adták. 3.5.2. A fejőedényt Bordás S. adatközlőm suitarnak nevezi. 3.5.3. A sustart védték a gonosz hatalmak rontása ellen. Mindjárt használatba vételkor egy tűt szúrtak a fájába, azt mindvégig benne is hagyták. 3.5.3.1. Drágán T.: „Nem tudom az okát, mert aki csinálta, az úgy végezte ezt is, mást is, hogy senki ne tudja meg." 3.6. A kifejt tejet cserép köcsögökbe (itala) szűrték le. Hűvösre állították, hogy lassan aludjon meg a tej bennük. Mikor leszedték a tejfölt (zmmtmä), az aludttejet (sämätise) melegebb helyre tették. Téli időben a kályhára helyezték, vagy kenyérsütés után berakták a kemencébe. így készült belőle a túró (scoacä). 3.6.1. A tejesedényeket tisztán tartották. Ezzel védték a tej és a tejtermékek minőségét. Télen-nyáron forró kemencébe rakták, miután vízzel teletöltötték. Olykor kályhán főzték ki. 3.6.2. A köcsögök forrázását, mosását pénteken végezték. A péntek egyébként az asszonyok dologtiltó napja volt. Ilyenkor súrolhatták a vaskanalakat, mosták ki a vizes kantát (cantá), forrázták a tejcsedényeket. Törölgették a tányérokat. De pénteken soha nem főztek. 339