Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Eszközváltás a XIX. század második felében a méhkeréki román parasztok gazdálkodásában

3.6.3. A kimosott cserépedényeket a ház vagy az istálló előtt felállított köcsögösrc (

uälar vagy läptar) akasztgatták, s ott száradtak ki. 3.6.4. A tejes kantákat egy Zsuzsi nevű öregasszony háton hozta Sarkadról. O árusította az 1920-as években. Általában cserélte az árut, mi egy törülközőt (háziszőttes) adtunk egy kantáért. Ezt a törülközőt Zsuzsi néni Sarkadon értékesítette. Könnyebb volt cipelnie a vásznat, mintha gabonát adtunk volna érte. 3.6.5. A tejtől nem volt szabad kimosni az edényt, ha ajándékba kapták vagy vásárolták. Nehogy ott maradjon a tehén teje! így mondották: „Hagyjad, ne mosd ki! Majd kimosom én, ne töltsd vele az időt!" Persze én is, ő is tudta, hogy miért van ez, de nem tettünk róla említést (Martyin T.-né.). 3.7. Az ellés utáni első fejést mindig a férfiak végezték el. A tehén tőgye ilyenkor dagadt volt, erős kéz kellett hozzá. 3.7.1. Az elsőtejet puroi-nuk nevezik. Mintegy liternyit fejtek ki először, s ezt megitatták a tehénnel, miután korpával megszórták és megsózták. „így adták neki vissza a tejet." Csak annyit fejtek ki, amennyit bizonyosan meg is ivott. A borjú nem kapott az elsó'tejböl. 3.7.2. Kb. 2 óra múlva újra fejtek, s ezt eltették, mert ez összejogta a későbbi fejés tejet atriastä-nak, túrós ételnek. 5-6 liter tejhez elegendő volt egy negyed liternyi belőle. 3.7.3. A vasedényt, amelyben a curiastat főzték előbb kissé megzsírozták, majd kevéske vizet öntöttek bele, végül, melegedés után a tejet öntötték fel. Mikor forró lett, liternyi frissebb tejet töltöttek a főzctbc. Ettől zamatosabb lett az étel. Nem is főzték tovább, hogy csak a leve legyen zamatos, ne váljék belőle túró. 3.7.3.1. Mindig reggel főzték a curiastat, délelőttre, mire fogyasztásra került, jól ki is hűlhetett. 3.7.4. A curiastat rendszerint gyermekek fogyasztották el. Már tudták, hogy a szomszédban kisborjú van, s nemsokára főzik a curiastat. A gazdaasszony nagytálba (blidmare) töltötte, letette a földre, s úgy ülték körül a vendég gyerekek. Fiúk, lányok vegyesen. 3.7.5. Evés végeztével leszórták, meghintették őket vízzel. A sustárba szenteltvízzel kevert kútvizet töltöttek, majd busuwc-kal (bazsalikom) csapkodták meg a gyermekek fejét. Mindez akkor történt, amikor a gyermekek megköszönték a vendéglátást. ,,Dunmezo sporeascö laptele la vaca, ca apa-n ftntína!" - Az isten szaporítsa a tejet, mint a vizet a kútba!" mondották. 3.7.5.1. Más mondókát is ismertek: ,,Dumnezo träiascä vaeä si vitälu!" - Isten éltesse a tehenet és a kisborjút! - vagy „Dumenzo va sporeasca vacile si laptele la vaci!" vagy ,,Atäta lapte, cit apa in ftntína!" - Annyi teje legyen a tehénnek, amennyi víz (van) a kútban! 3.7.5.2. Amikor a gyerekeket hívogatták curiastat enni, akkor a szülők azzal engedték el őket, hogy szépen meg kell köszönni. No, így köszönjétek meg! S mondották a szokott mondókákat. Az idősebb gyermek már ismerte e szokásban szereplő mondókát, tőle is megtanulhatták a többiek. 3.7.6. A curiastanak való tejből egy-egy kantával a pásztorok vagy a bojtárok is kaptak. A kész túrósételt kivihették a háztól, hogy távolabbi rokonoknak, ismerősöknek kedveskedjenek vele. Ezek viszonozták a szívességet. A felnőttek is a leírt mondókákkal köszönték meg az ajándékot, s kívántak sok tejet a tehénnek. 3.7.7. Az összegyűjtött tejhez tartalékolt elsőtejct, ha melegebb volt, akkor a kútban tárolták. Edényestől leengedték, de fedő nélkül, hogy levegőzhessen. Addig használhatták curiastahoz, amíg édes volt. 3.8. Fejés előtt a tehén tőgyét mindig lemosták vízzel. 340