Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

Bcla a borító oldalain látható kisplasztika szerzőjekent működött közre. Az említett emlékkönyvben a várszínházi, illetve Gyulai Színházi Nyár eseményeit a rövid összefoglaló mellett 77 fénykép eleveníti meg. Az Adattárban az előadott színdarabok szereposztása, a szerzők és rendezők, valamint a közreműködők plakátszerű ismertetése található. Említés történt a várhangversenyekről is, de itt - nyilván a megkapott plakátanyag hiányossága miatt, - nincs említés az 1977. évi hangversenyen közreműködő Pröhle Henrik fuvolaművészről és Gyulai Editről, aki operaénekes a pécsi Nemzeti Színháznál. Adódik még több kimaradás a közreműködőkkel kapcsolatban. Aki a „Tizenöt éves a Gyulai Várszínház" c. emlékkönyvet kézbeveszi s átlapozza, feltétlen keresni fogja benne a Gyulai Várszínház 15 éves, értékelő és elemző történetét, amivel a szerzők adósak maradtak. A Várszínház közönsége és barátai számára izgalmas és így megválaszolatlan kérdés maradt: Hogyan alakult és változott a Várszínház műsorpolitikája? És e változó műsorpolitika milyen eredménnyel valósult meg? - És mindez miként találkozott a közönség tetszésével és ízlésével ? Helyes és célszerű volt-e a kilépés a Vár falai közül, és 8-10-11 rendezvényes Gyulai Színházi Nyár kialakítása a Vár környékén, valamint a város területén? Miként lehet reálisan értékelni, hogy a magyar történelmi drámák színházának eredeti profilját úgy megváltoztatták, módosították, ahogy az utóbbi években történt? Akinek ugyanis módja volt mind a tizenöt szezon előadásait végignézni, feltétlen találkozott a most említett változásokkal és kezdeményezésekkel. A történelmi drámák korszaka után ugyanis a Várszínház Társadalmi Bizottsága, csak helyeselhető célzattal, névre szóló pályázattal kívánta és kívánja a szükséges friss műsoranyagot begyűjteni és biztosítani. Ez az akció azonban önmagában hordja annak a kockázatát: nem biztos, hogy mindig és mindenkitől remekművek érkeznek be, ahogy ez kezdetben történt, nem biztos, hogy a felkért és egyébként tekintélyes szerző a legjobb színpadi alkotását küldi be, amit aztán szinte lehetetlen visszautasítani, holott ezt kellett volna tenni néhány esetben! Mindezekből leszűrhető, hogy főként az utóbbi években - sikerek és emlékezetes színházi esték mellett - sikertelenségekkel, gyengébb művekkel is találkoztunk, melyeknek élénk sajtóvisszhangja, kritikája az események hű tükre volt. így elvárható lett volna, hogy a Magyar Színházi Intézet és a szerkesztő bizottság vállalja az értékelés és elemzés nehéz és nem feltétlenül népszerű feladatát, amit egyrészt vártunk, másrészt ezen emlékkönyv címén ilyen helyi vállalkozást leintettek. A „Tizenöt éves a Gyulai Várszínház" három nyelvű kiadvány: magyarul, németül és oroszul történik a fényképek magyarázata, a szereplők megnevezése; a szövegrészeket is megismételték németül és oroszul is. Ez az emlékk könyv- az említett hiányosságai ellenére, - valóban precíz és reprezentatív kivitelezésével méltó a Gyulai Várszínház, illetve a Gyulai Színházi Nyár eseményeihez; méltó ahhoz a tizenöt éves múlthoz, amellyel ez az intézmény beépült a magyar színházi életbe és ott magának rangot, elismerést vívott ki. Kedves könyve lesz minda; oknak, akik a tizenöt évad alatt megszerették és pártolják Gyula város büszkeségét: a Várszínházat. 271