Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

nagyszabású budapesti retrospektív kiállítása előtt írt Rozsnyai haza, mintegy előkészítve és beharangozva a személyes bemutatkozást. Mit láthat majd az érdeklődő? „Dekoratív frízek és panelek, szobrok, bútorok, hímzések, könyvek, legyezők, tapéták, jelmezrajzok, illusztrációk, ex librisek, pecsétek, szövetek, selymek, damasztok, agyag- és üvegtárgyak, ablakok egész légiója lesz ott látható. Úgyszólván minden alkotása ennek a nagy zseninek" - áradozik Rozsnyai. Az alapos felkészültségű Koós Judith feltárja a Style 1900 előtörténetét és kialakulását, a századforduló egyetemes iparművészetének kapcsolatait és összefüggéseit. A rendszeresen megtartott világkiállítások olyan fórumot biztosítottak az iparművészetnek is, hogy szinte az egész világ tudomást szerezhetett újabb törekvéseikről. A könyv második fele a magyar iparművészet jelentősebb képviselőiről és munkásságukról szól, mintegy 19 fejezetben. Óriási jegyzetapparátusa a témával foglalkozó művészettörténészeknek is nélkülözhetetlen. Megismerkedhetünk az Iparművészeti Múzeum történetével, az Iparművészeti Társulat történetével. A korabeli iparművészeti folyóiratokkal, intézményekkel és társaságokkal. Örömmel fedeztük fel a könyvben az egyik szentetomyai földbirtokos fiának Justh Zsigmondnak a nevét, akit 1890. március 23-én a Budapesten megalakult Műbarátok Köre irodalmi szakosztályának elnökévé választottak. Hogy ez mennyire formális lehetett, arra a Justh-levelezésből következtethetünk. Ebből a forrásból megtudjuk, hogy az író hónapokkal előbb 1889. novemberében már Kairóban volt és csak 1890. május elején érkezett haza hosszú külföldi útjáról. Thck Endréről, az orosházi születésű bútorművesről is olvashatunk néhányszor. A Magyar Iparművészeti Társulatban végzett munkáját Radisics Jenő és Zsolnay Vilmos mellett említi a szerző. Megtudhatjuk azt is, hogy az 1897-ben Thék Endre által kiírt pályázaton Vaszary János nyert első díjat plakátjával. Értesülhetünk arról, hogy az 1904-ben megrendezett St. Louis-i világkiállításra az előkészítő bizottság egyik tagjául Thék Endrét választották meg. A fontosabb hazai és nemzetközi iparművészeti kiállítások mellett Horti Pálról, majd a korszakalkotóan jelentős gödöllői műhely tevékenységéről ír a könyv szerzője. Olvashatunk a faliszőnyeg, csipke, üvegművészet, ötvös és fémművészet, valamint a kerámiaművészet jeles képviselőiről is. Szól az erdélyi népművészetről, a népi faépítészet és bútorszerkesztes hatásáról, a népi díszítőművészetről. Bár a vizsgált időszaktól kissé távol esik, de Koós Judith megemlékezik KozmaLajosnak a gyomai Kner-nyomdával való együttműködéséről és megállapítja, hogy alkotásaik „művészi minősége csak a legnagyobbal, William Morris könyveinek a Keimscott Pressben készült tökéletes művészi, nyomdai megjelenésével hasonlítható össze." Külön fejezet foglalkozik a festők, szobrászok és építészek iparművészeti munkásságával, az alkalmazott grafikával, a könyv- és plakátmüvészettel. A szerző leírja, hogy általánosságban azokról az iparművészekről, így az alkalmazott grafikának a könyvtervezéssel foglalkozó mestereiről nem szól, akik másolták, de nem alkották a stílust. Hiányoljuk, hogy nem tesz említést az orosházi születésű Fahis Elekről a száznál több, főként Nyugat-könyv (Ady, Móricz, Babits stb. művei) könyvborítókészítőjéről, s csak a bibliográfiában olvashatjuk nevét. Sajnos nem tudunk meg többet Oskó Lajosról, erről a méltatlanul elfeledett orosházi származású festőművészről sem, aki Párizsban Munkácsy köréhez tartozott. Mindössze annyit ismétel el róla a szerző, amit az 1935-ös Baráth-Éber: Művészeti Lexikon ír róla és Schelken Pálma is idéz Oskóról szóló írásában, hogy zománc és elefántcsont miniatűrfestést tanult. Nem hallgathatunk el kisebb pontatlanságokat sem. Magyar Ede szintén orosházi születésű építész születési idejét 1878-ra teszi a szerző, figyelmen kívül hagyva az újabb hiteles kutatási eredményeket és Bakonyi Tibor publikációit. Hogy nem ismeri a Békési Élet 1977/2. számában megjelent Magyar Edéről szóló írást, az elnézhető. De a Művészet 1975/12. számában és a Magyar Építőművészet 1977/5. számában már szintén a helyes születési dátum (1877. január 31.) jelent meg. Aztán apró figyelmetlenség ugyanott: Röck-ház, Reök helyett. A recenzens teljes mértékben tisztában van azzal, hogy Gaudi a nagy spanyol építész, a híres Sagrada Família alkotója kell, hogy szerepeljen minden szecessziós könyvben. Még a Magyar Iparművészet c. könyvben is. De nem teljes három oldalon, különösen akkor mikor magyar kapcsolatairól, követőiről nem szól legfeljebb csak anynyiban, hogy iparművészeink közül többen - akárcsak Gaudi - hazájuk népi hagyományaihoz nyúl268