Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

nak vissza. Vagy p!. Körösfői-Kriesch Aladár is gyakran álmodta meg alkotásaiban a magyar flóra kedvelt virágait. Kérdés az, hogy ez mennyire tulajdonítható Gaudi-nak ? Szabadi Juditnak főként a nagyközönség számára írott könyve nemcsak az eddigi írásos forrásokat összegezte, hanem a műveket elemezte értően, részletezve, nagy gondossággal. A nagybányai iskola természetfestői voltak azok, akik 1896-ban szakítani mertek az akadémizmussal. Még akkor is ők voltak a „forradalmárok", ha tempóhátrányuk volt a párizsiakkal szemben és tekintélyük ellenére csak a vidék életérzését tudták tolmácsolni. A magyar képzőművészek közül Rippl-Rónai az, aki leginkább felvillan emlékezetünkben mint a szecesszió képviselője. Érdekes, hogy korában mindössze Fülep Lajos értékelte helyesen. Megérdemelten kap 16 oldalt Szabadi Judit könyvében. 1898-ban nem nagyon vették észre a fentebb már említett Vaszary János: Aranykor c. festményét. A magyar szecesszió első olyan alkotását, amely e művészeti irányzat minden jegyét magán viseli. Nem volt könnyű dolga a szerzőnek, mikor a századforduló táján dolgozó minden festőművész tevékenységét megvizsgálta, tükröződik-e a szecessziós stílus munkásságában, vagy van-e valamiféle szecessziós „beütés" alkotásaiban. Nem sokan vannak, de nemcsak Ferenczy Károly, Vaszary, hanem Fényes Adolf és Egry József képein is felfedezhetők a szecessziós gondolatok. Csontváry Kosztka Tivadar szecessziója „nem elsősorban a festői felfogás és a stílusjegyek azonosságában, hanem a korból való kivonulásban van." Gulácsy Lajossal is hasonló a helyzet: egész munkásságán végigvonul a világból való elvágyódás, az álmokba való elmenekülés. Egyik legismertebb műve a Dal a rózsatőről - sok egyéb festményével együtt - 1912-ben megjárta Békés megyét, Békéscsabán és Orosházán is kiállították. Felfedeztünk egy Székely Aladár fotót is a könyvben. A Gyulán majd Orosházán élő Székely Gulácsy Lajosról készített egy felvételt, amint a zongoránál ül. Csak a felsorolás erejéig emlékezzünk meg arról a hazai művésznemzedékről, akik a szecesszió népszerűsítői voltak: Batthyányi Gyula, Conrad Gyula, Divéki József, Faragó Géza, Gara Arnold, Helbing Ferenc, Jaschik Almos, Kós Károly, Kozma Lajos, Mihály Rezső, Pap Henrik, Simay Imre, Tichy Gyula és Tichy Kálmán neveit sorolja fel a szerző, mint akinek a munkássága nyomán „kitörölhetetlenné vált a szecessziós ízlés a magyar kultúrából." A gödöllői niűvésztelepen élők képviselték a leghuzamosabb ideig a szecessziós stíluseszményt Magyarországon. A Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor vezette csoport tagjai a népművészet felé fordultak és elsősorban az iparművészetben alkalmazták a népi díszítőművészet motívumait. A szecessziós építészeket ismertük talán a legjobban, de az Architektúra sorozat kötetei mellett szükséges lesz egy új kutatási eredményeket összefoglaló mű elkészítése. A szobrászatban elsősorban a síremlékek és díszkutak tervezői képviselték a szecessziót. Itt is szóvá kell tennünk néhány pontatlanságot: a 17. képnél Ferenczy Károly: a nagybányai festők kiállításának plakátterve 1897. 86x119 cm. Lappang. - írja a könyv. Ugyanakkor előző évben 1978-ban Szentendrén megjelent a Ferenczy Család Gyűjteményének Katalógusa, ahol ezt a plakáttervet (reprodukálja ez a kötet is) mint a Ferenczy Béni hagyatékából előkerült művet jegyzi. Igaz, hogy Szabadi Judit 87x119 cm-t ír, de nyilvánvalóan egy plakátról van szó. A 20. kép Ferenczy Károly: Illusztráció Bródy Sándor Ezüst kecske c. regényéhez 1903. Ugyanekkor Thorma János is készít illusztrációt ugyanehhez a könyvhöz. Itt már 1900 körűire teszi a szerző a keletkezés időpontját. Ez még nem is volna baj, vagy furcsa, de irodalmi lexikonjaink szerint a könyv 1898-ban jelent meg. Semmi nem mutat arra, hogy újabb kiadás illusztrálásáról lenne szó. Az 1898-as keletkezést támasztja alá az is, hogy a BÁV 33. aukcióján előkerült ugyanennek a festménynek egy változata és a Ferenczy Múzeumban A jövendő (1898) címet viseli. Juhász Ferencné Bródy-monográfiájában is így szerepel. A 47. képnél Csók István: Női arckép 1895 körül készült - olvashatjuk, míg a szövegben (29. 1.) határozottan 1895-ben készültnek mondja a szerző. Hasonló a helyzet az 55. képnél is. Érdekelt volna bennünket, hogy hol jelent meg 1897-ben IványiGrünvald Béla: Illusztráció Kiss József Keletiek című ciklusához. A képjegyzékben ugyanis nem találtuk. Szabadi Judit könyvénél nem lapszámozzák folyamatosan a mellékleteket, így a terjedelem mindössze 117 oldal. Ez nem okoz különösebb zavarokat, viszont adódik a kérdés: az illusztrációkat nem lehetett volna a könyv végére egybekötni ? 269