Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

Koos Judith: Style 1900 A SZECESSZIÓ IPARMŰVÉSZETE MAGYARORSZÁGON Budapest, 197g. Képzőművészeti Alap, 396 oldal Szabadi Judit: A magyar szecesszió művészete FESTÉSZET, GRAFIKA, SZOBRÁSZAT Budapest, 1979. Corvina, 141 oldal KOSZORÚS OSZKÁR Az 1979-cs Ünnepi Könyvhét száznál több értékes, szép kiadványa közül is kiemelkedik a szintézis igényével megírt két reprezentatív és míves szecessziós kötet. Hogy így egyszerre jelentek meg az lehet teljesen véletlen, de mindenképpen sejteti azt, hogy a könyvek elkészítésére sürgető és valós igények jelentkeztek. Az Art Nouveau - virágkora után hét-nyolc évtizeddel - sok meglepetést tartogat még a kutatók számára is. Koós Judith az utóbbi két évtizedben írt több résztanulmánya után a korszak magyar iparművészetének monografikus feldolgozására vállalkozott, Szabadi Judit pedig nagyszámú műelemzés alapján közelített az uralkodó áramlatok lényegéhez. Sok egészen ismeretlen festészeti, grafikai és szobrászati alkotással gazdagítja szecessziós ismeretanyagunkat. Korunk olvasója az izmusok sorozat Pók Lajos által 1972-ben írt és szerkesztett A szecesszió c. szemelvénygyűjteményből tudhatott meg legtöbbet a művészeti mozgalomról, majd az 1978-as év végén jelent meg a francia Champigneulle összefoglaló műve a nyugat-európai art nouveau-ról. Kelet-európai és magyar vonatkozása alig van e kiadványnak. Az ok, hogy eddig nem dolgozták fel a magyar szecessziót, nem az emlékanyag hiányában van, hanem az irányzatról általánosan kialakult elavult felfogásban. Az alig több mint negyedszázada Nyugaton fellendülő szecessziós kutatás elsősorban a hazai nagy személyiségek alkotásaira koncentrált. A szecesszió (kivonulás) elnevezést nem lehet maradéktalanul definiálni, bár megragadható tartalmi és formai jegyei vannak. Mit ír erről Szabadi Judit, Vaszary János: Aranykor c. korszakos festményével kapcsolatban? A századforduló embere „igen hajlamos volt arra, hogy a művészetet narkotikumként élje át és a művészet mindent meg is tett, hogy ezt a narkotikumot felidézze az élveteg és érzéki formákkal, illetve formatobzódásokkal és a határtalanul felfokozott, sokkírozó hatású díszítményekkel, a szinte mágikus szerepet betöltő ornamensekkel. Vaszary képén a füstölő tekergő csíkjai, a dús rózsák érzéki szirmai és főként a keret két szélső szélén a puhán egymásba kapaszkodó húsos testű folyondárok, ezek az émelyítően gomolygó aranydíszítmények lehelik magukból ezt az ernyesztő narkotikumot." A két mű olvasása közben felmerült bennünk: voltak-e Békés megyéből elszármazottak, akiknek tevékenységét a szecesszió kapcsán ma is megemlíthetjük? Végső summázat ez lehet: a Békés megyeiek nem tartoztak azokhoz, akik egészen kiemelkedőt alkottak volna a szecesszió áramlatában. Csak az ún. kismesterek közé sorolhatjuk néhányukat. Ettől függetlenül nem érdektelen ilyen szemmel is megvizsgálni a könyveket, mert sok rejtett megyei vonatkozás előkerül. Koós Judith azokat az alapvető irányzatokat, személyiségeket vizsgálja, „akik magas művészi fokon létrehozták és meghatározták a kor iparművészeti törekvéseit." Könyvében gazdag illusztrációs anyag, 25 színes kép és 217 fekete-fehér fotó van. Mindjárt a harmadik és negyedik kép érdekel bennünket. Rozsnyai Kálmán: Ex libris W. Crane felesége részére 1900-ból és maga Crane ex librise Rozsnyai részére. Az ex librisek az Iparművészeti Múzeum Adattárában vannak. De ki volt Walter Crane és ki Rozsnyai Kálmán? Rozsnyai Békés megyei kapcsolatait nagy vonalakban ismerjük. 1910-ben feleségül vette a Szeghalmon élő költőnő Nil-t és hosszú ideig ott éltek. Miklya Jenő idézi Tabéry Gézát, miszerint ő vette rá a békéscsabai Tevan- és a gyomai Kner-nyomdászokat olyan ragyogó kiállítású könyvek kiadására, amilyeneket abban az időben még Budapesten sem tudtak előállítani. A századfordulón, mikor Crane kapcsolatba kerül a magyarokkal és Rozsnyaival, már 55 éves és az angol Style Liberty egyik első számú szaktekintélye. Koós Judith a Magyar Iparművészet c. lapból közli azt a levelet, amelyet W. Crane 267