Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Karsai Ervin-Rostás-Farkas György: Békés megyei cigánydalok

„...kijelentem, hogy amit önök cigányzenének neveznek, az nem cigányzene. Nem cigányzene, hanem magyar zene: újabb magyar népies műzene..." (Bartók) BÉKÉS MEGYEI CIGÁNYDALOK Románé gilya anday Békéshicko Tliem KARSAI ERVIN es ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY 1. A cigányokról A cigányok őshazája India. Hazájukat elhagyva Európa felé vették vándorútjukat, Perzsia, Görögország, Törökország, román fejedelemségek érintésével. Az első nagyobb csoport az 1400-as évek elején érkezett Magyarországra. Ez a csoport az évszázadok folyamán nyelvét feladta, magyar anynayelvűvé vált. Nevük cigányul: romungro (magyarcigány). Kis részük még beszéli az ún. kárpátcigány dialektust. A másik nagy csoport a 19. század folyamán érkezett erős törzsi-nemzetségi kötelékben Magyarországra. Ezek megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, szokásaikat, nevük cigányul vlashiko rom (oláhcigány) vagy chacho rom (igazi cigány). Magyarországon 2/3 rész nem tud cigányul, 1/3 rész beszéli a nyelvet, Békés megyében, kb. 14000 főből l/

2 rész cigányanyanyelvű. A Békés megyei oláhcigányok szókincse viszonylag fejlettebb, mert a híres vajdák leszármazottai itt élnek. 2. A cigány népzene Sárosi Bálint népzenekutató megállapítása alapján tudjuk, hogy a magyar cigányok általában nem rendelkeznek cigány népzenével, hanem a körülöttük élő magyarok zenéjét vették át. Cigányul nem tudnak. A muzsikus cigányok zöme sem ismeri a cigány népzenét, a cigány népdalokat. Bár sok dallamot átvettek az oláhcigányoktól, csak magyar szöveggel éneklik ezeket. Egyes csoportoknál, melyek még kötődnek kissé a nyelvhez, mert nem távoli őseik között cigány anyanyelvű is van, a cigány népdal magyar nyelven jelenik meg, s itt még fellelhető nyomokban a cigány kultúra egyes eleme. Az oláhcigányoknak igen tekintélyes mennyiségű saját dalkészlete van, a magyar, szlovák, román, délszláv dalok mellett. Ezeket a cigány népdalokat két jellemző alaptípusra lehet határolni. Lassú dalok (lókhe gilya) és táncdalok (khelimaske gilya). A lassú dalok jellemzője a kötetlen ritmusú előadásmód, melyen belül kötelező szabályszerűség, hogy a négy dallamsor közül a második, de leginkább a negyedik sor végét erősen nyújtva éneklik. A dallam utolsó hangját, szótagját az énekes igen halkan ejti, sőt gyakran el is hagyja. A lassú dalok négy dallamsorának megfelelő szövegsorok 6 vagy 8 szótagosak, de éneklés közben az énekes ,,jaj"de,,jaj de'jaj ke" dale „Devla" te mérav (haljak meg) „shavale, romaié" (népek, emberek) indulat, hívószavakkal bővíti a szótagszámot, melyek nem tartoznak szorosan a szöveghez, de jellemző velejárói a lassú dalok előadásának. Balladaszerű, hosszabb szövegű lassú daloknál a „sostar" (miért) „apol phenel" (aztán mondja) „apol pushel" (aztán kérdi) „de sostar" (de miért) stb. kérdések, válaszok kijelentések hosszabbítják a szöveget, hogy az énekes így nagyobb hatást érjen el. A cigányballadák inkább csak ballada jellegű történetek. Legismertebb ballada a „sapeski gilyi" (mérges kígyó ballada) a „mucaki gilyi" (cica ballada) a „kris pa o terno shávo" (törvény a fiatal fiúról) melyek igen változatos formában (szöveg, dallam) jelennek meg. E balladákban a központi szereplő az asszony, aki valami rosszat tett, clrosszult, cigánytörvény ellen vétett. A táncdalokat elsősorban táncokhoz éneklik. E dalok páros iiteműek, szövegsoraik 7 vagy 8, esetleg 6 szótagúak. Ez a 7 vagy 8 szótag esetenként a dallam közepén és végén 3-3 szótaggal hosszabbodhat. Képletben 7+7+7+3 vagy 8+8 + 8+3. A táncdalokban a legjellemzőbb az előadásmód. Az énekes, bár e daloknak van értelmes szövege is, a kezdéskor ún. pergető technikával vezeti be a dallamot. 105