Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

énekeltek. A szerző a Vanyarcon összegyűjtött szlovák népdalokból válogatott 76 dallamot közöl. Akadnak köztük olyanok, amelyeket az első telepesek magukkal hoztak, illetve amelyeket különböző szezonmunkák alkalmával vettek át, és amelyeket már az új környezetben maguk alkottak. A közölt dallamokon kívül rövid utalást találunk a dallam eredetére, ill. arra, hogy milyen alkalommal énekelték. Manga János könyve - ha nem is nyújt átfogó ismereteket Vanyarc község életmódjáról, anyagi és szellemi kultúrájáról, - nagy mértékben hozzájárul a magyarországi szlovákok megismeréséhez, s alapját nyújtja hasonló munkák megértéséhez. Dankó Imre: Opuscula ethnographica Válogatott tanulmányok. Debrecen, 1977. 470 oldal SZABÓ FERENC Dankó Imre 1978 késő tavaszán megjelent, igényes kiállítású gyűjteményes kötete huszonhét különböző terjedelmű tanulmányt foglal egybe. A dolgozatok nagyobb részét már szívesen olvasott ismerősünknek mondhatjuk a néprajzi folyóiratok és a különböző múzeumi kiadványok hasábjairól. Ha egy kutató a szakmai körökben folyamatosan szániontartott és gyakran idézett tanulmányok hosszú sorát vallhatja a magáénak, az már önmagában is fontos értékmérő. A legjobban ez bizonyítja az alkotó munka valóságos és időtálló eredményeit, s jelzi egyúttal azt is, miben vitte előbbre valaki a tudományos megismerés egy-egy szféráját. Dankó Imre könnyen összegyűjthetett egy kötetre valót közel negyedszázad alatt publikált néprajzi munkáiból a szigorú szakmai mércére figyelve, hiszen jónéhány dolgozatához újra meg iijra visszanyúl a kutatás. A szétszórtan megjelent tanulmányokat - együttesen számítva éppen kétszáz oldalon - eddig még nem közölt hét írásával, köztük három nagyobb lélegzetűvel fűzte össze. A kötet a szakemberek és az érdeklődők számára egyaránt egyfajta meglepetés, maradandó ajándék. (S nem szabad elfelejtenünk, hogy történeti, művelődéstörténeti, nyelvészeti stb. tárgyú munkáiból Dankó Imre hasonló terjedelmű gyűjteményt állíthatna össze. Hogy saját megyénk portáján maradjunk: Az általa indított gyulai múzeumi füzetsorozatban, a Békési Életben, a Körös Népében publikált tanulmányait is kötetbe lehetne rendezni, miután nem mindig könnyen hozzáférhetőek. Ezek uralkodó tárgykörét a néprajzzal igencsak azonos arányban képviselnék a történettudomány más ágazatai és a rokon területek.) Dankó Imréről, a magyar vidék tudományosságának kivételes adottságokkal rendelkező szervezőjéről, egyesek talán azt hitték, hogy csak a rövidebb dolgozatokat műveli, nincs ideje arra, hogy hosszú évek kutatására alapozott monográfiákat írjon. Az Opuscula ethnographica átolvasása bárkit meggyőzhet arról, hogy Dankó - nagy szakmai felkészültsége mellett ritka energiával és páratlan munkabírással megvalósított - néprajzi munkásságát, kutatói érdeklődését végeredményben jól kirajzolódó témakörökkel határozhatjuk meg. Mint a könyv előszavában Ortutay Gyula írja, Dankó Imre az anyagi kultúra néprajzának néhány területével foglalkozik a legrendszeresebben: az árucserével, a településsel és az építkezéssel. Ezt a kötet is igazolja. A kisebb vagy terjedelmesebb dolgozatok javarésze ezekhez a tárgykörökhöz kapcsolódik, e tárgykörök szerint rendezhető nagyobb egységekbe. A most nem közölt tanulmányokkal együtt ezek a tematikai egységek egy-egy monográfiát alkotnak, aránylag kis munkával önálló kötetek lehetnének. Végső fokon tehát kiderül, hogy Dankó Imre egyáltalán nem a szétszórt, egymástól független dolgozatok és cikkek kedvelője, nem ötletszerűen választotta publikációi tárgyát, hanem éppen fordítva: A tudományos kutatás korszerű igényei szerint kitűzött feladatok szisztematikus megvalósítását végzi. Önmagukban is kerek egészet nyújtó résztanulmányait - mivel mondanivalója megformálásában, kapcsolásában is kitűnő személyes adottságokkal bír, s mindent kifejezetten érdekkeltő módon tud előadni - az olvasó sohasem érzi mozaikoknak. A kötet lapozgatása, a tartalomjegyzék elemzése 377