Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sárhelyi Jenő: Jankay Tibornál

Angelesbe mentem, ahol tanára lettem a Los Angeles Campus Pcpperdinc University képzőművészeti tagozatának. Ez hatalmas intézmény, amelynek fiókiskolái is vannak, többek között Heidelbergben. Hogyan egyeztethető össze a tanári oktató munka a művészi alkotó munkával? Nekem sikerült a kettőt egyeztetnem, s valóban alkotok és oktatok azóta, hogy beléptem az intézménybe. Tanítok rajzot, festészetet, szobrászatot, anyagismeretet és technológiai eljárást. Ehhez a legmodernebb gépi felszerelés áll rendelkezésemre, mint amilyen az elektromos égetőkemence, a rézkarcnyomó, a litografáló gép stb. Elkerülhető-e az ügynöki közvetítés? Igen, bár szakáganként van eltérés. Én nem dolgozom ügynökkel. A képeimet én állítom ki, s magam adom el. Nagy segítségemre volt az értékesítésben feleségem, ki maga is békéscsabai Alexander Irén - ki sajnos, 1975 októberében elhunyt. Persze a tanári fizetésből is meg lehet élni, s ha cl akarja adni alkotásait, nem kell az ügynöki ráhatásnak engedni. Kérem, ismertesse az intézményt, ahol dolgozik A Church of Christ elnevezésű egyházi intézményt 1938-ban alapították, és állami ellenőrzés alatt áll. Hallgatóinak nagyobb része színesbőrű - többségében fekete, honkongi és kínai, s csak 30%-a USA-beli fehér. Ezek a különböző nemzetiségek békében és szeretetben élnek egymás között. Milyen az amerikai piktúra, vannak-e elismert, kiemelkedő festők? A zöme az absztrakt irány elismert művésze, sok van belőlük. A közönség ízlése nem határozható meg, de a modern irányzat minden tárlaton képviselve van. Mint érdekességet említem meg, hogy Vásárhelyi Győzőt (Victor Vasarely) és Bartók Bélát ismerik az államokban. Kikre emlékszik pályatársai közül, akikkel az Aurora tárlatain állítottak ki? Többek között Mokos Józsefre, akivel 1972-ben a Kossuth téren megbeszéltük a másnapi találkozót, de erre már nem jöhetett el, mert az éjszaka meghalt. Emlékszem Veres Gusztávra, kinek freskói a Csaba Szállóban voltak, Wagner Józsefre, Zvarinyi Lajos gimnáziumi rajztanárra, két lányára Gittire és Nellire, Filippinyi Samura, aki szobrász és festő volt, Bolmányi Ferencre, ki jó barátom volt, és Budapesten él, Jámbor Mártára, az „öreg" Botyánszky Jánosra, Szentgály Dezsőre, ki hivatásos katona volt, és kitűnő tollrajzokat készített, Kolozsváry Sándorra és Zsigmondra (osztálytársam az Iparművészeti Iskolában), Gyoroki Gyurkó Pálra, kinek portréi bámulatos gyorsasággal 1-2 óra alatt készültek el. A svájci származású Ilse Kühnerre, kivel együtt állítottunk ki 1930 októberében. Férje, Engel Iván zongoraművész, kivel együtt jártam a Kinizsi utcai elemibe, majd később együtt katonáskodtunk. A katonaságról jut eszembe, hogy 1945-ben behívtak a katonai parancsnokságra, s közölték velem, hogy az 1918-ban végzett tisztiiskola, s a munkaszolgálatban eltöltött évek alapján tartalékos hadnagy vagyok. Az 1926 és 1936 közötti időben állítottak még ki az Aurorában Kmetty Sándor, Bornemisza Géza, Pátzay Pál, Perlott-Csaba Vilmos. Az utóbbinak órásmester volt az apja Békéscsabán. O maga Párizsban is élt, s tanítványa, jó barátja volt Henri Matisse-nak. Békéscsaba akkori kultúrtanácsnoka - dr. Korniss Géza - nem szimpatizált a kubista irányzatú Perlott-Csabával, s nem vett tőle képeket. Ezért a városnak ajándékozandó francia mesterek képeit nem hagyta a városra, nagy kárára a városnak. Milyen kincs lenne ma! Életkorát az Engel Ivánhoz fűződő iskolatársi viszony alapján megállapítottam. Mit szándékozik tenni a közeljövőben ? A tanítást abbahagyom, cs kizárólag az alkotó munkának elek. Amint lehet, újra eljövök Békéscsabára. (A két éve elhangzott beszélgetést azzal egészíteni ki, hogy a művész hosszabb ideje itthon van, s a hazatelepülés gondolatával foglalkozik. Várjuk, szívesen látjuk s kívánjuk, hogy még sokáig töretlen életerővel alkothasson.) 7