Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Kósa László: Erkölcsi kihágások és büntetésük Gyulán a 19. század első felében

MUMlm MkuwmtjMük littlUUM ERKÖLCSI KIHÁGÁSOK ÉS BÜNTETÉSÜK GYULÁN A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN KÓSA LÁSZLÓ Ismert művelődéstörténeti és néprajzi tény az egyháznak a népi kultúrára gyakorolt hatása. Azonban viszonylag kevéssé föltárt, hogy ez a hatás miként konkretizálódott. írásomban adalékokat kívánok szolgáltatni annak vizsgálatához, hogyan érvényesült az egyházi felügyelet a hívek erkölcsi életében. Figyelmemet a gyulai reformátusokra fordítottam, akik a jelzett időben - a 19. század első felében a több nemzetiségű és vallású megyeszékhelyen viszonylag zárt közösséget, a római katolikus magyarsággal szemben kisebbséget alkottak. Számuk azonban így is megfelelt egy kisebb alföldi mezővárosi közösségnek. A presbiteri jegyzőkönyv, amely tanulmányom alapjául szolgál, kevéssé kiaknázott kéziratos forrástípus. A református egyház és a népélet kapcsolatát vizsgáló Illyés Endre több más egyházi kéziratos forrással párhuzamosan igen sokat merített a presbiteri jegyzőkönyvek adataiból. Az egyházi bíráskodásról írott könyve jórészt ezekből vette anyagát.

1 Az egyháztörténeti irodalomban természetszerűleg szintén gyakran hivatkoznak a presbiteri jegyzőkönyvekre, mint az egyházközségi levéltárak egyik legfontosabb tételére. A néprajzi szakirodalomban Jávor Katalin néhány évvel ezelőtt megjelent tanulmányában először végezte el a 19. századi presbiteri jegyzőkönyvek néprajzi szempontú elemzését egyetlen község, a Zemplén megyei Cigánd példáján.

2 Az eddig nyomtatásban hozzáférhető és földolgozott egyházbíráskodási adatok azonban még nem nyújtanak elegendő alapot a kérdés általánosító vizsgálatára, sőt a korlátozott mértékű összehasonlítást sem teszik lehetővé. A magam szerény adatközlése épp ezért csupán az előzményeket gyarapító hozzájárulás lehet. Másfelől pedig Gyula korabeli művelődéstörténeti és történeti-néprajzi képét igyekszik gazdagítani. 1. A presbitérium. Magyarországi eredete és elterjedése vázlatosan ismert. A 17. század elején már működött olyan testületként, amely a hívek, sőt a lelkész erkölcsi életének tisztaságára felügyelt.

3 Azok a presbitériumok, egyházi elöljáróságok, ahogy a gyulai forrás is nevezi őket, amelyek az egyházközségek vezető testületei voltak, és ebben a minőségben szervezeti-gazdasági életét irányították, a 18. század folyamán tűntek föl, és az 1760-as évektől szaporodott meg a számuk. De több évtizedig eltartott, míg minden helységben megalakultak.

4 A világi és az egyházi hatóság a reformációt követő időkben nem vált szét. Különösen az egységesen református vallású helységekben a városi tanács vagy a falusi elöljáróság intézte az egyház ügyeit is. Ahol azonban a reformátusok kisebbségben éltek, vagy a katolikus földesúr akadályozta az egységes ügyintézést, a református egyház kénytelen volt létrehozni saját vezető testületét. Az 1801. évi nagy tűzvészben elégtek a gyulai református egyház korábbi iratai, ezért nem tudjuk, mikor alakult a városban az első presbitérium. A magyar-gyulai reformátusok a türelmi rendeletig nem vehettek részt a város kormányzásában. Erre vall az 1784. évi zendülés is, amikor a hatalomból ugyancsak kiszorult görögkeleti románokkal összefogva megkísérelték az eskiidti helyek felének megszerzését.

6 Feltehető, hogy az adott helyzetben viszonylag korán, a 18. század elején működött Gyulán református presbitérium. Korszakunk elejének jegyzőkönyve nem tudósít a presbiterek választásának körülményeiről. Az 1820-as, 1830-as évekből azonban már több bejegyzés szól arról, hogy a kurátort, azaz a presbitérium világi vezetőjét és a presbitereket a húsvéti istentisztelet után a templom előtt nyílt szavazással választották meg. A presbitérium tagjainak túlnyomó többsége paraszti származású volt. Mivel Il8