Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével

ORTUTAY GYULA , IHIII1I ORTUTAY GYULA , 1910-1978 1910-1978 Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével ELEK LÁSZLÓ A Békés megyei Levéltár XI. 9-es, a „Kner Nyomda (Gyoma) Iratai"-t tartalmazó fondjában 105 levél tanúskodik Kner Imre és Ortutay Gyula meghitt emberi kapcsolatáról, őszinte barátságáról. Ebből 90 (41 Kner és 49 Ortutay levél) a C/31-es dobozban az Ortutay Gyula nevével jelzett csomóban, 1 a C/35-ösben, a Tolnai Gáborral folytatott levelezés anyagában van, 14 pedig - fele-fele arányban megosztódva - a C/i-es jelzet alatt a Buday Györggyel és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával váltott levelek között. A C/35-ös dobozban található levélben Ortutay Tótfalusi Kis Miklós Mentség-ének Gyomán megjelent betűhű kiadását köszönte meg

1, melyet Kner Imre tiszteletpéldányként küldött el címére, míg a Buday György levelezésben lévők a Nyíri és rétközi parasztmesék tipográfiai megoldásával, korrektúráival kapcsolatosak. Nem kétséges, levelezésük gazdagabb volt ennél. Számos reflexió utal ugyanis olyan írásos közlésekre, amelyek nem találhatók meg a reánk maradt iratok között. Nélkülük is világosan érzékelhető azonban nemcsak személyes kapcsolatuk tartós, nyugodt biztonsága és egymás iránti felelősségtudata, hanem az a szemléleti-világnézeti hasonlóság is, amellyel a korabeli gazdasági-politikai-kulturális kérdéseket nézték és kezelték. Szilárd elviség jellemezte barátságukat, ezért volt mindvégig zökkenőmentes. Közéleti tudatosság, jövőt építő, jobbat akaró szándék vezette mindkettőjüket. Tisztán felismerték pedig a „létbizonytalanságnak és ideiglenességnek" szinte minden árulkodó jelét a fasizálódó Magyarországon: a „sebzettség és tépettség" humanitást sértő felelőtlen világában. Mégis megmaradtak az anyagi és szellemi kultúra féltő őreinek, a minőség szerelmeseinek „egy olyan országban, ahol a hanyagság, a könnyelműség, a lelkiismeretlen munkavégzés jószerivel mindennapos volt". Olyan időben mutattak példát arra, mit jelent a magas erkölcsi törvények szerint végzett precíz munka tisztelete, a „tudatosságnak és a rációnak" a legapróbb részletekre is kiterjedő „megalkuvás nélküli szigora", a magyar társadalom dolgozó osztályait és rétegeit féltő szeretet, a kultúra társadalmi funkcióját valló és szolgáló, szép gesztusokban is megnyilvánuló emberség

2, amikor - különösen Kner Imréék körül - ott kísértett évek óta már, mint sötét, fenyegető rém a „Járkálj csak, halálraítélt" komor realitása. Ortutay Gyulának ekkor - vagyis a 30-as évek második felétől kezdődően egészen Knerék deportálásáig - megkülönböztetett szerep jutott osztályrészül a híres gyomai nyomdász és családja életében. Levelei és a személyes találkozások nemcsak a falusi elszigeteltségből eredő szellemi társtalanságot enyhítették, nemcsak több, még nem elég sokoldalúan átélt társadalmi jelenség, művészi igazság teljesebb birtokba vételét segítették elő, hanem a hit és a remény biztató erőforrásai is lettek. Egyrészt „a szellem dolgai fölötti őrködés" kötelességének erkölcsi parancsát, Kner Imre régen megfogalmazott életelvének az igazát és min37