Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
denkori aktualitását erősítgettek és kérték számon. Azt, hogy bármilyen kataklizmákon menjen is át a társadalom, az embernek egyedül a legnemesebb erkölcsi törvények szerinti élet s az „összesség érdekeivel" egybehangzó felelősségteljes munka adhatja meg léte igazi értelmét. Másrészt - minthogy Ortutay a legfontosabb információközpont: a Magyar Rádió egyik osztályának vezetője, majd igazgatósági tagja volt - személyes kérdésekben is tanácsokat adott és eljárt, sőt világos okfejtésű, őszinte politikai helyzetelemzéseivel finoman figyelmeztette is Knerékct számos olyan jelenségre, amelyet Gyomán nem lehetett előre látni. Kner Imre szerette és tisztelte a nála húsz évvel fiatalabb Ortutayt. Tetszett neki nagy kultúrája és finom problémaérzékenysége, az agrárkérdésben elfoglalt, az övéhez hasonló, de a megoldás módjára eltérő alapállása. Becsülte nyíltságáért, véleményének harcos kimondásáért, nagy vitakészségéért, és szívesen fogadta barátjává. Tudta, hogy tehetsége révén szép jövő vár rá, s hogy mentes minden faji - politikai cl vakul tságtól. Nem választja szét - mint ahogy ő sem - a magyar kultúrát „Európa legjava értékeitől", és túllát („Hitler úrral" szemben táplált gyűlölete különben erre kényszerítette is) a Berlin-Róma-Budapest tengely politikai manőverein és szemléleti korlátain. Személyes ismeretségük kezdete 1933-34-rc tehető; a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának agrársettlemcnt mozgalma hozta közelebbi kapcsolatba őket. Kner Imrét nagyon érdekelte a magyar parasztság sorsa, s hamar felfigyelt a szegedi egyetemi hallgatók, írók, művészek „nagyon érdekes és meghatóan szép vállalkozására": az úttörő jellegű falu- és tanyakutatásokra. 1933. január 16-án írt levelében arra kérte a csoport vezetőjét: Buday Györgyöt 3, juttassa el címére a mozgalom ismertető füzetét. Rokonszenvének igazolásául ő is elküldte neki az általa kiadott „Tanyavizsgálati jegyzőkönyv" című nyomtatvány blankettáját és a népesedés- és foglalkoztatottsági politikáról írt tanulmányocskáját: a grafikonokkal is szemléltetett Korunk egyik legfontosabb problémáját*, sőt felajánlotta a mozgalom propagációs tevékenységének a nyomdai segítését is. így jelenhetett meg Gyomán Buday angol nyelvű fametszetes kiadványa: a Book of Ballads (költségeit Kner Imre fedezte) és az Ortutay által gyűjtött, Buday metszetekkel díszített Nyíri és rétközi parasztmesék. Mint mondottuk, nem képviseltek teljesen azonos álláspontot az agrárkérdésben. Tény azonban, hogy mind Kner, mind a mozgalom képviselői a „falusi szegénység problémájának" okos megoldását tartották a kor legégetőbb és legdöntőbb feladatának. Kner Imre, a vidéki nyomdavállalat vezetője azonban, aki Ortutay szerint az általa gyártott közigazgatási nyomtatványok szelleméből is tisztán érzékelte „a magyar élet minden összefüggését, a züllöttséget, az ostobaságot is, a rendszer összes belső mozgató erőit", nagyobb távlatokban vizsgálta a magyar gazdasági-politikai viszonyokat s benne a parasztkérdést. 5 Úgy harcolt a világot ketté osztó „Rendszer" ellen, hogy a szekularizációs törekvések ellenében a „társadalmi megosztás" értelmes kifejlesztésének a gyakorlati megvalósítását sürgette: „Mindnyájunknak szükségünk van arra - írta egyik Budayhoz intézett levelében hogy a „Rendszer" kínai falain keresztül megfogjuk egymás kezét..., mindenkire egyformán nagy szükség van itt, minden téren nagyon sok az elvégezni való, és amellett mindenkinek egyformán érdeke az, hogy a másik jól végezze a dolgát, és megtalálja a jutalmát, s boldoguljon is". Más szóval, azt vallotta, hogy „nem lehet mentőakciót egy osztályra vagy rétegre korlátozni" - egységesen kell kezelni a dolgozó osztályok érdekeit. 6 Ez a nézőpontbeli differencia érthetően központi helyet kapott azokon az Ortutay által többször emlegetett, késő éjszakákba vesző beszélgetéseken, amelyek Kner Imre szegedi előadásait követték. 7 Hogy csakugyan élénk, szenvedélyesen sziporkázók voltak ezek, abban 38
