Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - FORRADALMAK-TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - Szabó Ferenc: Czabán Samu példája

április 9-én tartott nevezetes budapesti gyűlést követően 1911 tavaszán Bokányi Dezső és Garbai Sándor társaságában az iskolaügy és a tanítóság követeléseit is képviselő s a szocialistákkal közös gyűlések egész során szónokolt. Ezek a népgyűlések első helyen az SZDP fő célkitűzését, az általános, egyenlő és titkos választójog alkotmányos úton való kivívását szolgálták ugyan, de a pedagógusok érdekeinek is súlyos támaszt adtak. Ezek a hónapok tették Czabánt országosan tisztelt és számontartott harcossá a kiszolgáltatott tanítóság körében. Wekerle nemcsak attól tartott, hogy aratómunkásait megtanítja a jogaikra, jobbnak látta azt, ha a közélet első vonalában is szót kapott, bátor tanítót elhelyezteti a birtoka közeléből. Nagyszénáson szinte megérkezése után azonnal megindult ellene a faluvezető klikk áskálódása, a Békés megyei tanfelügyelő és a főispán tudtával, sőt sugallatára. Czabán azonban végig akart menni azon az úton, amelyre a mozgalom, a tenniakarás hívta. 1911. december 8-án az ő javaslatára fogadta el az Állami Tanítók Országos Egyesületének közgyűlése azt a határozatot, hogy ha a tanítói fizetésrendezés ügyét a kormány sürgősen nem oldja meg, a tanítók 1912. január i-től kezdve minden iskolán kívüli tevékenységtől távolmaradnak, tehát egyfajta sztrájkba lépnek. Egyúttal kimondották az általános választójogért folyó küzdelem támogatását is. Mindez az SZDP-hez való szellemi csatlakozást juttatta kifejezésre. A minisztérium már ekkor közvetlenül megfenyegette Czabán Samut, aki az 1912 tavaszán kiteljesedett országos küzdelmekben, a munkásság és a polgári ellenzék közös fellépése idején, Nagyszénáson és Orosházán munkásgyűlések szónokaként szerepelt. 1912. április 3-án az ellenzéki beállítottságú tanítóság az Állami Tanítók Országos Egyesületében újabb sikert ért el, kihasználva azt a légkört, amely az uralkodó osztály körében támadt általános politikai zavar nyomán állott elő. Ez a jelentős baloldali siker Czabán Samu egyesületi elnökké választása volt, az egyesületen belüli, erős hivatalos támogatással működött korábbi vezetőséggel szemben. Hiába próbálta koholt ürüggyel megsemmisíteni a minisztérium Czabán elnökké választását, az év júliusában ismét őt erősítették meg a választmány tagjai az ÁTOE élén. A következő napon ő vezette az egyesület fizetésemelést követelő 65 tagú küldöttségét a minisztériumba. 1913. február 23-án Czabán terjesztette elő az országos tanítógyűlésen az egyházi iskolák államosítását követelő javaslatot. A reakciós vezetés nem engedte meg, hogy a javaslat fölött szavazzanak a jelenlévők. Ezt látva arra hívta fel Czabán a megyei tanítótestületeket, hogy a vezetőségválasztások során a demokrata erők számára szerezzék meg a vezetést, hozzák határozatba az államosítás szükségességét, ezzel mintegy „alulról" kényszerítsék az országos tanítóegyleti vezetést az államosítási határozat elfogadására és képviseletére. 1913-ban, mint közismert, tovább élesedetta demokratikus szabadságjogokért és a háborús veszély ellen küzdő erők és a reakciós, soviniszta kormánykörök ellentéte. A már-már forradalmat idéző erőpróba 1913 június elején - Tisza István miniszterelnöki kinevezésével a retrográd uralkodó osztályok javára dőlt el. A Szociáldemokrata Párt felső vezetése a végső összecsapástól visszarettent, a polgári ellenzék erői szétforgácsolódtak. Tisza kormányra kerülése után terror bontakozott ki a szocialista, baloldali, ellenzéki szervezetek, írók, politikusok, szervezők ellen. Ez a légkör megkönnyítette Czabán ellenségeinek dolgát is. Már 1913 júliusában visszacsempészték az ÁTOE korábbi reakciós elnökét, Czabánt megfosztva fontos tisztségétől. A Tisza-kormány intencióit ismerve a Békés megyei urak 1913-ban már a Népszava tiltakozása ellenére is le merték bonyolítani a forradalmár néptanítóval szemben az év tavaszán megindított, kifejezetten politikai indítékú fegyelmi 9