Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - FORRADALMAK-TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - Szabó Ferenc: Czabán Samu példája

eljárást, amely szerint fő bűne az általános sztrájkra készülő budapesti munkások gyermekeinek megsegítésére indított gyűjtés volt. Czabán - bár a hajsza kikezdte az egészségét nem vonult vissza. 1913 december végén az ÁTOE Miskolcon tartott közgyűlésén igen élesen, osztályharcos szellemben utalt a kormány iskolapolitikájának hátterére: „Rámutatott, hogy igenis volna itt pénz kultúrára és a kultúra munkásainak becsületes díjazására, ha nem volnának a nagy vagyonok lefoglalva improduktív társadalmi osztályok bőségben tartására; isten szegény szolgáinak felhizlalására és főpapi szeretők fejedelmi ellátására." Ez az Ady Endre cikkeire emlékeztető hang az ország sorsát szocialista távlatok szerint rendező szándékról győzhet meg bennünket. A háborúra készülődés jegyében élő országban, majd az 1914 júliusában elrendelt mozgósítás után, Czabánnak sem nyílt lehetősége arra, hogy az ország nyilvánossága előtt folytassa a küzdelmet. A népellenes rendszer a háború esetére szóló kivételes intézkedések bevezetésével elfojtotta a népjogokat, a szociális javításokat, a népoktatás jobb megbecsülését követelő szervezkedéseket. Czabánt, aki 1911 és 1914 között a szocialista tanítómozgalom kiemelkedő vezetője volt, a hosszan elhúzódott fegyelmi eljárás - vérlázító boszorkányüldözés - során 1914 szeptemberében saját költségén más állomáshelyre való áthelyezésre ítélte a Békés megyei Közigazgatási Bizottság. A miniszter ezt kevésnek tartotta: 1914. október 13-án állásvesztésre ítélte. A miniszter bizonyítékok nélkül, az ún. „összbenyomás" alapján, a nagyszánási papok és más urak véleményére építve, mint veszedelmes szocialista izgatóra mondta ki a súlyos ítéletet, amelyet visszavonatni sohasem sikerült. Az egész vérlázító eljárást tehetetlenül szemlélő nagyszénási proletárok csak 1918-ban, a polgári demokratikus forradalom idején állhattak bosszút szeretett tanítójukért: Czabán minden aljasságra kapható, korrupt és basáskodó ellenfeleit elzavarták a községből, emlékezetükbe idézve Czabán igazságtalan meghurcolását. Mai szocialista művelődéspolitikánk egyik nagy előharcosa volt - mondottuk a bevezetőben Czabán Samuról. Életútját ilyen mozaikszerűen áttekintve is szükséges példájának néhány különösen fontos tanulságát kiemelnünk. Czabán küzdelmei azt igazolják, hogy teljesen átérezte a népjogokért, a szocialista társadalom megvalósításáért folytatott politikai harc, tehát a közösségért való politizálás és a közoktatás, továbbá a közművelődés egységét, összetartozását, egymásrahatását. Mindhármat együttesen, egy célért, nagyszerű tetterővel és kiváló tehetséggel, példás bátorsággal, szocialista emberséggel, kommunistává fejlődve szolgálta. Ez a magatartás, ez a szemlélet ma is a legfőbb tényező kell, hogy legyen az oktatás-nevelés és a közművelődés munkásainak életében és tevékenységében. (Az Országos Pedagógiai Intézet és a Magyar Pedagógiai Társaság rendezésében 1978. február 28-án tartott budapesti Berzeviczy Gizella- és Czabán Samu-emlékülésen elhangzott előadás módosított szövege.) 10