Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - FORRADALMAK-TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - Szabó Ferenc: Czabán Samu példája
A népoktatás így jellemezhető állapota miatt a haladó erők egyre élesebben bírálták a dualizmus korának kormányait. A tanítók, tanárok progresszív irányú tömörítésében a szocialista baloldal és a polgári radikalizmus szocialista célkitűzéseket is elfogadó, kiváló képviselői 1906-tól kezdve maradandó eredményeket értek el. Ebben az évben indult az Új Korszak című tanítólap, Somogyi Béla és Zigány Zoltán vezetése alatt, az 1906 őszén megalakult, de csak utóbb engedélyezett Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete harcos orgánumaként. Ez a tábor az 1900-ban indult Jászi Oszkár-féle Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társulat eszmevilágából táplálkozott, s kapcsolatokat ápolt a szocialista munkásság mozgalmával is. A Szociáldemokrata Párt - az általános választójog kivívásához kapcsolódó elképzelései keretében - a századforduló után komoly figyelmet szentelt a népoktatás kérdésének. Somogyi Béla és Kunfi Zsigmond, a párt két kiemelkedő kultúrpolitikusa által propagált szociáldemokrata művelődési program lényegében egybeesett a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete célkitűzéseivel. Kunfi 1908-ban jelentette meg Népoktatásunk bűnei című nevezetes munkáját, amely a mozgalom figyelmét külön is az iskolákra irányította. Az Új Korszak köré csoportosuló haladó pedagógusok programja határozott politikai tartalommal fogalmazta meg a legfontosabb tennivalókat: állami kezelésbe kell venni a népoktatás ügyét, biztosítani kell az egyházi irányítás és befolyás felszámolását, alapjaiban át kell formálni az iskolarendszert a nyolcosztályos népiskola megteremtésével, meg kell oldani a kor szintjén álló természet- és társadalomtudományi ismeretek oktatását, lehetővé kell tenni a munkaoktatás kiterjesztését. Ezek a követelések egyfelől demokratikus mozzanatokat ölelnek föl (mint az iskolák államosítása, a klerikalizmus kiszorítása), másfelől a polgári fejlődés, az iparosodó, városiasodé ország oktatási szükségletét tükrözik. Elfogadtatásuk, keresztülvitelük a feudális elemekkel átszőtt, az egyházakkal szövevényes érdekegységben álló magyar uralkodó osztályokkal szemben hosszas politikai harc kérdése lett. A haladás és a reakció erői egyaránt tudták, hogy a rendszer alapjait érintik a célkitűzésekben megfogalmazott törekvések. A kormány kezdettől fogva igyekezett elhallgattatni a pedagógusok progresszív szervezkedését, annak vezetőit. Az Új Korszak zászlója alá csoportosult kis tábor erejét, tömegtámaszát elsősorban a szocialista munkásmozgalom adta meg. A ferenejózsefi Magyarország népoktatásának bajai, sőt általában az elnyomottak sorsa, nevelésük-tanításuk ügye az egyszerű emberek között élő Czabán Samut is egyre inkább foglalkoztatta. Mint láttuk, néhány személyes tapasztalata hamar felnyitotta a szemét és már 1906-ban, a miavai választási csalások láttán lelepleződött előtte az úri rendszer. Klopódiai éveiben szerzett benyomásai csak erősítették szembefordulását. Eljutott hozzá is a Bihari Mór szerkesztette Közoktatás című radikális lap, amely az 1910-ben újrainduló Új Korszakba olvadt bele. A Közoktatásban olvasottak nyomán érezte meg Czabán, hogy a sokféle szervezetbe tartozó, s az egység erejét felhasználni kevésbé képes tanítóság s azon keresztül a népoktatás ügyéért politikai módszerekkel is tenni kell. Mint Bihari Mór könyve írja, a Közoktatás című lap hasábjain jelent meg Czabán első cikke, amelyben parlamenti képviseletet kívánt a népiskolák pedagógusai részére, érdekeik hatásosabb és eredményesebb képviseletére. Ez 1909 nyarán történt, s Czabán Samu első országos megnyilatkozásának, szereplésének tűnik. 31 éves volt akkor. Klopódiai munkálkodásának utolsó esztendejében - amikor egyre inkább kiépülőben volt a szociáldemokraták és a polgári ellenzék szövetsége - Czabán közvetlen és tartalmas kapcsolatba került az Új Korszak köré csoportosult progresszív pedagógus erőkkel, számos tanítógyűlésen vett részt és feltűnt bátor, okos felszólalásaival, véleményével. Ekkoriban ismerte meg közelebbről a szocialistákat. Az 1911. 8
