Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - SZEMLE

Szenti Tibor: A tanya Hagyományos és átalakuló paraszti élet a Hódmezővásárhely-kopáncsi tanyavilágban Budapest, 197g. Gondolat Kiadó. 274 oldal + 72 oldal képmelléklettel NAGY GYULA Manapság hozzászoktunk ahhoz, hogy könyvek sokasága jelenik meg. A könyvek között válogató embernek nem könnyű a választása, sokszor bizony nehéz is az igazgyöngyre rátalálni. Ennek a könyvnek a rövid és puritán címét látva, az olvasó aligha sejti, hogy kitűnő munkát tart a kezében. A könyv születésének körülmenyeit jól ismerem, hiszen éveken át bábáskodtam annak jó elkészülése érdekében. Ennek ellenére a könyvvé érett kézirat első olvasása kellemesen meglepett és nagy örömet, mondhatnám boldogságot okozott. A kézirat forgatása közben megszűnt körülöttem létezni a világ. Kenyerem javát már megettem, de eddig nem sok könyv könnyeztetett meg. Nem szégyellem bevallani: ez igen. Az igazságával és a megírásának szápségével egyaránt. Az orosházi múzeum köré csoportosult, onnan elindult kutatók már eddig is több rangos munkával gazdagították náprajzi szakirodalmunkat. Most a több mint két évtized óta jónéhány szakembert nevelő „Nagy Gyula-féle néprajzi iskola" egyik legfiatalabb tagja mutatkozik be az olvasónak. Szenti Tibor 1939-ben született Hódmezővásárhelyen, iparos családból. A parasztok iránti szeretetet nem a szülői háztól hozta, élete első tíz éve során dédszülei kopáncsi tanyáján ivódott belé. A neves vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd Óbudán egy közegészségügyi szakiskolában nyert képesítést s azóta is ebben a szakmában dolgozik. Gyermekkora óta írogat. Első paraszttárgyú elbeszélése a Csongrád megyei Hírlapban 1966-ban jelent meg. Az irodalmat mindig nagyon szerette, de tanárai értetlensége miatt nem volt hozzá szerencséje. Sokáig úgyszólván semmiféle külső támogatást nem kapott. Munkájában az ösztöne után és önképzése során szerzett ismeretei után igazodott, de tanulmányait mindig átnézette nála -EjJtf sabb emberrel. Később dr. Vargha László egyetemi tanár és e sorok írója útmutatása nyomán módszeres és szakszerű gyűjtőmunkát végzett. A szerző bevallása szerint, ha élete nehéz volt, dédanyja jutott eszébe, aki „nem egy kaptár zsongására figyelt, a benne élő ember- és családformáló anyaméh zúgását hallgatta". Hasonlóképpen a szerző sem a saját bajaira gondolt, hanem arra a munkára, amit még cl kell végeznie! A náprajz ugyan nem tanult szakmája, de évről évre, fokról fokra küzdötte föl magát s most már a szakma is kezdi elismerni. Mielőtt hírt adott volna magáról, 1959 nyarától 1971 teléig a vásárhelyi tanyavilágban gyűjtött: ismerkedett a tanyákkal és az emberekkel. Az 1972. évi XX. Országos Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton megérdemelt sikert aratott, „A tanya" című tanulmányával. Egyik bírálója: dr. Vargha László professzor így írt róla: „Úgy érzem s hiszem, hogy nem tévedek: remekmű. Helytörténet, gazdaságtörténet, családtörténet, egyszóval tömény történeti néprajz; a legjobb munka, ami egy pályázaton felbukkanhat. Nem túlzok, ha leírom, az utóbbi évtizedek legjobb néprajzi tárgyú műve, s irodalmilag is értékes. Érdemes arra, hogy mielőbb kiadásra kerüljön." 1973-ban a ,,Paraszttrónus"-sal a II. és 1975-ben a „Kerckólak" című munkájával ismét I. díjat nyert. Később fejezeteket írt Nagy Gyula: „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" c életmód monográfiájába. Manapság az emberek kezdik a nagyvilágot fölfedezni és a saját hazájuk emberi verítékkel öntözött tájai mellett észrevétlenül elmennek. így nem is merem megkérdezni, ki tudja, hol fekszik az egykor hatalmas kiterjedésű vásárhelyi tanyavilágban a „célszörű szögény parasztok" világa: Kopáncs? Pedig Vásárhelytől délkeletre, mindössze 3-15 km-re terül el. A vásárhelyi tanyavilág legkésőbb betelepült része ez, mivel a Tisza kiöntései, a különböző erek es tavak a nagyobb felét földművelésre alkalmatlan, vizenyős rétté változtatták. A hagyományos paraszti élet virágkorában törpeés kisbirtokok tagolták, ahol minden termő rögért verítéket kellett áldozni. Napjainkban ismét a legalkalmatlanabb része a tanyavilágnak, mert a társas gazdálkodás időszakában a régi termelési módszerek már korszerűtlenné váltak. A könyv szerkezete is figyelemre méltó. Két rokon család, a Gajdán és a Rátz família küzdelmes 520