Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 4. szám - SZEMLE
lcpésre kíséri nyomon az elégedetlenség növekedését, amely végül is az orosházi május elsejei megmozduláshoz vezetett, majd további, sorozatos és egyre szélesebb területre kiterjedő elégedetlenség nyílt kirobbanásait hozta létre. Az 1894 áprilisának eseményeit a mozgalom másik csúcspontjaként ábrázolja, amely Szántó Kovács János nevéhez kapcsolódik, és a hódmezővásárhelyi véres összecsapásban érte el tetőpontját. Ekkor a mozgalomban a szociáldemokrata párt szálai látszanak erőseknek. Az agrárszegénység ettől a párttól várta földhöz juttatásának támogatását. 1896-ban azonban - miként a szerző írja - „kettős szakítás" történt az agrárszocialisták táborában. Összefoglalóan ismerteti Várkonyi István és Csizmadia Sándor törekvéseit, majd végigkíséri a Várkonyi-féle mozgalom kezdeti szakaszának történetét. Ismerteti az 1897 januárjában megtartott földmunkás-kongresszus fontosabb határozatait, amelynek során a szociáldemokrata párt viszsza szerette volna hódítani Várkonyitól az agrárszocialistákat. A ceglédi földmunkáskongresszus fontosabb határozatainak értékelése során megállapítja, hogy abban a polgári demokratikus jelszavak a proletariátus nemzetközi és a Várkonyi-tábor saját követeléseit ötvözték. A két kongresszus határozatait egybevetve a Várkonyi-mozgalom követeléseit értékeli pozitívebbnek. Végigvezeti az olvasót a századvég ellentmondásokkal teli korszakán, bemutatva és értékelve azokat az irányzatokat és törekvéseket, amelyeknek összeütközése végül is a Viharsarok földjén robbant. Figyelmét nem kerüli el a Békés megye határain átcsapó mozgalom távolabbi kisugárzása sem. Felméri az erőket és az ellenerőket, s rámutat a független szocialista párt felőrlődésének folyamatára. Ezt követően végigkíséri a Mezőfi vezette mozgalom Békés megyei vetületét is. Bemutatja a vetést váró agrárszocialista tömeget, és a vezetést nem vállaló vagy nagy nehézségek közt kisebbnagyobb kitérőkre kényszerült pártok és pártcsoportosulások vezetőinek útkereső próbálkozásait. A helyi eseményeket esetenként döntően befolyásolja az országos politika hullámverése. E fejezet olvasása során figyelemre méltóan rajzolódik ki egy-egy méltatlanul elfelejtett „népvezér" jelleme, s mindaz az élethalálra vívott harc, amelyet az agrárszegénység nagy tömege folytatott akkor az „úri Magyarország" közigazgatási és „igazságszolgáltatási" apparátusával. Nagyon figyelemre méltóan bontja ki a szerző az Áchim L. András által vezetett paraszti mozgalmat, amely már átvezetett az 1905-1906. évi nagy megmozdulások ismertetéséhez. Ezt követően tér át az 1907. évi munkavállalási szerződések megkötése tárgyában kibontakozó harc ismertetésére. A bérküzdelmek azonban hanyatló jellegűek, s ennek oka - a szerző szerint - „Túlhaladott az az idő, amikor szinte csak a bérküzdelmek fejezték ki az agrárszocialista mozgalmat". A könyv utolsó fejezete: „Az Áchim L. Andrásféle parasztpárt és a demokratikus parasztmozgagalom" címen az első világháború előtti Békés megyei parasztmozgalom utolsó időszakának jellemző mozzanatait foglalja össze. Figyelemre méltó az a kép, amelyet Áchimról rajzol, bár az ő személyével és mozgalmával kapcsolatos problémák még mindig viták kereszttüzében állanak. Az előttünk fekvő munka jelentőségét nemcsak a helytörténeti eredmények szintézise adja, amint erre a szerző munkája végén utal. Bár itt ki kell emelnünk azt, hogy ennek valóban nagy a jelentősége, hiszen nemcsak a levéltári és sajtóanyag feltárása, hanem a különböző kisebb és nagyobb folyóiratokban és egyéb kiadványokban megjelentetett szempontgazdag feldolgozások kis mozaikkockája is hozzájárul a munkából kibontakozó történeti kép kialakításához. A szerző azonban ennél egy lépéssel tovább ment. Nemcsak a mozgalmak vezetőinek - az iratok adataiból csupán sematikusan kibontható - alakja kelt életre munkájában, hanem a mozgalmak helyi gyökereinek feltárásában a békési nép kívánságainak, törekvéseinek háttere is kibontakozott, noha aránylag kevés számszerű adattal mutatja be a szegényparaszti és agrárproletár-élet akkori nyomorúságát. Ezek a nagy szorgalommal feltárt adatok (még ha akad is bennük elírás, sajtóhiba, mint pl. Leopold Gusztávnak Vilmosra keresztelése a 18. lapon), nemcsak összefoglalják eddigi ismereteinket, hanem helyenként új megvilágításba is helyezik azokat. Az a harc, amelynek akkor Békés megye területe volt az egyik középpontja, - túlmutat e megye határain térben és időben egyaránt. Reméljük, hogy a szerzőnek alkalma lesz arra, hogy ezeket a kapcsolatokat is - az előttünk fekvő munkához hasonló szép kivitelű és olvasmányos műben tárja a szakközönség és az érdeklődők elé. 5 r9
