Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Beluszky Pál: Néhány gondolat a közép-békési kutatásokról

ciója - gyökeres változásokat idézne elő. Az OTK a településhálózat hicrarchizálódásának európai modelljét szem előtt tartva az ország egész területén egységes jellegű központhálózatot, ellátási szisztémát kíván kialakítani. A Koncepció ugyan alig egy évtizede „él" - s ez az idő a településhálózat-tejlesztés szempontjából ugyancsak rövid -, máris megállapítható, hogy a településhálózat önfejlődése, vagy „önstagnálása" az Alföldön idomul a legkevésbé az OTK előírásaihoz, elképzeléseihez. Másrészt a Koncepció elképzeléseinek következetes alkalmazása a településhálózat mélyreható és következetes hierarchizálódásától, az OTK képviselte településhálózati modelltől oly távol cső területen a telepiiléshálózat nemkívánatos fejlődését is eredményezi, ill. a sajátos településhálózatban rejlő lehetőségeket nem aknázza ki, végső soron a lakosság magasabb szintű ellátását gátolja. Egyrészt azáltal, hogy az OTK merev kategóriái - s az ezekhez olykor mereven igazodó településfejlesztési eszközrendszer - stagnálásra késztet egy sor olyan települést, amely már kiemelkedett a falusi szinthői, de az OTK nem javasolja középfokú - tehát városi szintű - központtá fejlesztésüket. Másrészt azáltal, hogy önmagukban szemlélve a településeket, az egymás közelében fekvő, egymást kiegészítő, egymással funkcionális kapcsolatban lévő vagy abba hozható településektől megtagadta azon szerepköröket, amelyeket külön-külön ugyan nem, de együtt, tervszerűen megosztva el tudnának látni. i. Ez az utóbbi helyzet áll fenn a közép-békési városegyiittes esetében, s az elmondottakból következik a városegyüttes vizsgálatának megkülönböztetett jelentősége. Amellett, hogy a közép-békési városegyüttes lakosainak érdekeit szolgálja, mintegy kísérleti terepen vizsgálhatja a sajátos alföldi településhálózat egyes, városi szerepkörű tagjai közötti együttműködés lehetőségeit, s így feltárhatja a kérdéskör problematikáját, tudományosan alátámasztott megoldási lehetőségeket kínálhat a településhálózat-fejlesztés szakembereinek az OTK kívánatos rugalmasságának, differenciált szemléletének kialakításához. Ez a rugalmasság, a funkciók megosztásának gyakorlata - ami nem feltétlenül jelentené egyes települések szerepkör szerinti besorolásának megváltoztatását - azért is szükséges, mert számos olyan központkettős, -hármas funkcionál az országban, melynek tagjai között ugyan nem építhető ki oly szoros kapcsolat, mint a közép-békési városegyiittes tagjai között, de a központi szerepkör megosztása harmonikusabb, kevesebb belső feszültséget szülő fejlődést tenne lehetővé. Kétségtelen ugyanis, hogy a településhálózat következetes hierarchizálásának vesztesei is vannak; a középfokú központok közé nem került korábbi kisvárosok, városias jellegű települések látványos sorvadása, stagnálása közismert; soruk Tokajtól, Abaújszántótól Vasvárig, Szentgotthárdig, Devecsertől, Sümegtől Jászapátiig, Gyomáig húzódik. A hierarchizálás elvének fenntartása mellett is lehetőség volna a központi funkciók bizonyos megosztására, a tervszerű együttműködésre. Ma a „vetélkedő" települések a szerepkör szerinti besorolás megváltoztatásáért, a közigazgatási jogállás emeléséért, városi, olykor megkülönböztetett városi jogállásért küzdenek, s c presztízsharcnak számos nemkívánatos következménye is van. Néhány telepiilésegyüttcs esetében a településhálózat-fejlesztés problémaköre olyannyira hasonló a közép-békési városegyüttes problémáihoz, hogy egyes tapasztalatok, megoldási változatok közvetlenül is hasznosíthatók lennének (Kecskcmét-Nagykőrös-Cegléd, Szentes-Csongrád, a nagykun városok, Sátoraljaújhely-Sárospatak, Komárom-Tata-Tatabánya-Oroszlány, Esztergom-Dorog-dunamenti településsor, Komló-Pécs és így tovább). Ez utóbbi tényből - véleményem szerint - több konklúzió adódik a közép-békési városegyiittes vizsgálata számára is. - Feltétlenül kívánatos kitekinteni e településegyüttesekre; számbavenni a közös, kimutatni az egyéni jellemvonásokat, településhálózati sajátosságokat. Fel kell mérni a már kialakult kapcsolataikat, az együttműködés másutt már esetleg létező, élő megoldásait; ezeket a kutatás adaptálhatná a középbékési városegyiittes fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásakor. - Ennél is fontosabb, hogy a közép-békési városegyiittes fejlesztési lehetőségeit vizsgáló szakemberek javaslataik kialakításakor legyenek figyelemmel arra, hogy a kutatás során talált megoldásokat - különösen a jogi, közigazgatási, tervezési, beruházási, közgazdasági szabályozás mai rendszerét is érintő területeken - másutt is alkalmazni lehessen. Ezt korántsem csak a tudományos becsvágy igényelné, s nem is a közép-békési városok „adománya" lenne a telepiiléstervezéssel foglalkozó szakembereknek, 499