Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Beluszky Pál: Néhány gondolat a közép-békési kutatásokról

a hasonló problémákkal birkózó más városok vezetésének. Véleményünk szerint ugyanis egy szélesebb körben alkalmazható megoldási javaslat elfogadtatása, bevezetése minden bizonnyal könnyebb, mint egy egészen speciális, másutt nem alkalmazható megoldásé. A tervezett és kívánatos együttműködés ugyanis egész sor oly tervezési, igazgatási, pénzügyi, beruházási szabályozás megváltoztatását, módosítását, kiegészítését igényli, amelyek nem tartoznak a városok vagy megyei szervek hatáskörébe. Országos hatáskörű testületek, szervek, ágazati főhatóságok döntésére van szükség, s e döntések előkészítését jelentené a szükséges módosítások országos kihatásainak, alkalmazhatóságuk kiterjeszthetőségének meghatározása. Kívánatos tehát a megoldások keresésekor e szempontokat is figyelembevenni, ill. legalább nagy vonásaiban ismerni a hasonló helyzetű településegyüttesek viszonyait a további alkalmazási lehetőségek megítélése céljából. 2. A fenn vázoltakhoz kapcsolódik következő megjegyzésünk is. A településtervezéssel, településhálózat-fejlesztéssel foglalkozó kutatások, tervek, tervtanulmányok gyakori hiányossága, hogy kijelölik ugyan az elérendő célt, de a célhoz vezető utat nem tűzik ki, vagy nem helyezik el mellette a szükséges jelzőtáblákat. Tehát nem foglalkoznak a megvalósítás eszközrendszerével, az elérendő célt megvalósító hatásmechanizmusokkal, a prioritások megjelölésével, az időbeli ütemezéssel és így tovább. A közép-békési városegyüttes kutatásának, úgy tűnik, többnyire sikerült ezt a buktatót elkerülnie (pl. a közigazgatás területén kialakítandó együttműködés fokozatossága, a közlekedési kapcsolatok fejlesztésénél szükségessé váló „időküszöbök" megjelölése stb.). Úgy vélem azonban, hogy ezekre az útjelző táblákra fokozott figyelmet kell fordítani a vizsgálatok, a javaslattétel során, kezdve a lakosság informálásának, aktivizálásának problémáitól a területfelhasználást irányító közgazdasági befolyásolás és jogszabályi intézkedések kérdéséig. Annál is inkább, mert hiába készülnek invenciózus tervek, hiába fogadja el a három város lakossága és vezetése az együttműködés eszméjét, ha a jogszabályilag is kötött „hatásmechanizmusok" nem teszik lehetővé a közös célkitűzések maradéktalan megvalósítását. Mert elfogadható és az érdekeltekkel is elfogadtatható, hogy pl. Békés és Békéscsaba között, Békéscsaba közigazgatási területén felépülő üzem nem csak ,,Békéscsabáé"; Békés lakosságának foglalkoztatásában éppoly szerepet játszhat, mint a megyeszékhely lakosságának munkaalkalmakkal való ellátásában. A csekély ingázási távolságok is lehetővé teszik mindezt. Csakhogy jelenleg az egyes településekben statisztikailag kimutatott ipari létszámhoz, lakosságszámhoz bizonyos beruházásijavak, elosztási kontingensek kötődnek, a vállalatok a területileg illetékes tanácsoknak adóznak és így tovább. Csak a kapcsolatok ezen vetületének felmérése, az együttműködés megtervezése, ha szükséges, országos szervek kedvező döntéseinek megszerzése teheti megalapozottá a közös fejlesztést. 3. Amennyire a kutatás pillanatnyi állását ismerem, eleddig nem került megfogalmazásra a középbékési városegyüttes közös hierarchikus rangja, az OTK-ban cs a tényleges településhálózatban elfoglalt szerepköre. Az elnevezésektől, a címkétől (felsőfokú központ?, kiemelt felsőfokú központ?) függetlenül úgy tűnik - elsősorban a Békési Életben közölt hozzászólásokból -, hogy az érdekeltek vagy a hozzászólók a három város együttes kezeléséhez, az így elért százezres lélekszámhoz túlzott reményeket fűznek, a városegyüttesnek az országos rangsorban való látványos előretörését várják. Zoltán Z. szerint „...a délkeleti országrésznek nagyon hiányzik egy Szeged vagy Debrecen nagyságrendű szervezőközpontja..." A városegyüttesnek „...egy nagyvárosi centrum szerepkört betöltő városegyíittessé kell fejlődni", 170-200 ezres lélekszámmal. Ez az igény nem reális. Nemzetközi tapasztalatokat is figyelembevcve, a hazai településhálózatot felmérve megállapítható, hogy az ország 5-6 regionális centrumnál többet - az elnevezés ismét mellékes! - fenntartani nem tud; Debrecen és Szeged között Békéscsaba-Gyula-Békés együtt is alacsonyabb hierarchikus szintet érhet cl, mint az említett nagyvárosok. Messze vezető tudományos fejtegetések helyett példaként hadd említsem e városoknak a kulturális életben, felsőoktatásban, tudományos kutatásban betöltött szerepkörét; kétségtelen, hogy feltétlenül szükséges felsőfokú oktatási intézmény(ek) létrehozása a városegyüttesben; ezek száma, szintje, differenciáltsága azonban meg sem közelítheti a debreceni vagy szegedi felsőoktatási intézményekét. Erre sem lehetőség, sem szükség (országos szempontokból) nincs. Nem tűzhető ki célul a tudományos kutatói kapacitásnak a regionális központokéhoz hasonló méretűvé fejlesztése és így tovább. Célul a 500