Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

e témához kapcsolódó határozatainak gyakorlati megvalósításának feladatait. „A fejlesztési célok megvalósításakor tekintettel kell lenni a természet­és környezetvédelemre" - s ez csak tígy valósítható meg, ha az emberek tudatát, ismereteit állandóan tovább fejlesztjük, „hogy méginkább elfogadott legyen a természeti környezet egységes egészként való kezelése". Nagyon szívhez szóló a bevezető záró gondolata: "együtt kell élni, dolgozni e terü­leteken tevékenykedőkkel, védelmezni a földet, a vizet, a levegőt, a mező- és erdőgazdaságot, a ter­mészeti környezetet, mint létünk, pihenésünk, örömünk és boldogságunk alapjait - amelyek nagy veszélynek vannak kitéve". Ez minden hazánkfiá­nak kötelessége, ehhez nyújt segítséget e kiadvány. A könyvben kilenc tanulmányt találunk, ezeket röviden az alábbiakban ismertetem. Dr. Sterbetz István - „Vadászat-Halászat-Ter­mészetvédelem" című tanulmánya átfogó, széles képet ad a vadász, halász, horgász és hivatásos ter­mészetvédő kulcsfontosságú ökológiai szerepéről a természet életközösségében. Kiemeli a mestersé­ges őkorendszerek fenntartásában az együtt dolgo­zás - az aktív védelem közös megvalósításának ­egyedüli útját. Az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal szervezetében dolgozók nem­csak a nemzeti parkokban, tájvédelmi körzetek­ben, de hazánk minden talpalatnyi területén köte­lesek gondoskodni a természeti értékek szakszerű természetvédelmi kezeléséről. Ebben a legeredmé­nyesebb segítséget a vadászfegyvert, hálót és hor­gászbotot tartók százezres tábora adhatja. Igaz, a legnagyobb kárt is e tábor tudatlan tagjai követ­hetik el, „valamennyien élet és halál urai", s ha tudással, fegyelemmel és mások fegyelmezésével tevékenykednek, hazánk természeti kincsei és benne részeként vadállománya megőrizheti világ­hírét. A közös célfeladatok megvalósulásának is­kolapéldája a magyar túzok génpopulációinak megmentése és biztató fejlődése. (A dévaványai túzokrezervátumban.) A tanulmány szerzője a ha­zai természetvédelem elismert szakírója, az ügy igaz apostolához híven vázolja az ősi ösztönökben gyökerező vad, zsákmányszerző, természetet le­győző ember paradox lehetőségeit. A szerző megállapítása szerint a kivezető út a vadász, a halász, a horgász és a természetvédelem hivatalos művelőinek közös célok érdekében, egyetértéssel végzett munkálkodása. így legyen! Dr. Kővári E. Péter - Béla Ottó - Jávor Péter ­Szekeres András „Békés megye vadásztársaságai" című tanulmányukban olvashatunk a ioo éve megalakult Magyarországi Vadászok Védegyleté­ről, amelyben még „úri passzió" volt a vadászat. A kezdettől napjainkig ívelő megyei eredményeket veszik sorra. A megye 47 vadásztársaságában 2000 vadász hódol nemes szenvedélyének, s ezzel pár­huzamosan a népgazdasági tervekben meghatáro­zott vadgazdálkodási terveket is teljesíti. Jelentős devizaösszeg az évi bevételük. Beszámolnak arról az örvendetes és máshol még ritka együttműködés­ről, ami a mezőgazdasági üzemek és a vadásztársa­ságok között mint szocialista szerződések élnek Békés megyében. A közös felismert érdek-a nyúl-, fácán-, őzállomány megóvása - egyformán közös érdekük, mint a haszonvadakat és a termést egy­aránt károsító dúvadak irtása. A tanulmány tanulságos és lényegretörő áttekin­tést ad a megye 47 vadásztársaságának tevékenysé­géről. A társaságok külön-külön ismertetésében képet kapunk a háború utáni megalakulástól a nap­jainkig tartó eredményes vadgazdálkodásról. A lét­szám alakulásáról, a pénzügyi gazdálkodásról, ter­vekről szóló részek érdekes összehasonlításokra adnak alkalmat, - e tanulmány révén — jobban megismerhetik egymás gondjait és eredményeit a megye vadásztársaságjai. Dr. Kozma Lajos és Nagy Sándor - „Halászat-hal­gazdálkodás Békés megyében" című tanulmány történeti áttekintést ad e témáról, kezdve a magyar halászat történetének első írásos, 1001-ből ismert adataitól a mai tudományos igényességgel folyó munkáig, a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet és a biharugrai Halgazdaság munkálkodásáig. Bé­kés megye népének élete, emberi fejlődése mindig szoros összefüggésben volt a Körösökkel, azok vízjárásával és halászatával. A tanulmány figyelmet lebilincselően sorolja fel a halászat, eszközhasználat megyei adatait, pontosan beállítva a régi Magyar­ország halászatának alakulásába. A halgazdálkodás és halászat jelenlegi helyzetéről megtudjuk, hogy a megyében 2605 hektár mesterséges halastó léte­sült, s a természetes Körös és a holtágak vizeivel 4000 hektár a halfogó terület. Ez nem kicsiny rész, mégis Békés megyében még az országos átlagnál is alacsonyabb a hal fogyasztás, holott az adottságok­ból nem ez következne.) Országos átlag 2,8 kg, ami a világátlagnál 4,5-szcr kevesebb). A halászati termelőszövetkezetek által kifogott zsákmány 40-55 százaléka a Kelet-Ázsiából betelepített uö­390

Next

/
Oldalképek
Tartalom