Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével

nincs jogunk kételkedni, hiszen köztudott, hogy Kner élvezte az érvekben gazdag vitákat, a szellemes társalgást, s hamar rá tudott állni arra a gondolati hullámhosszra, amelyen társai álltak. Kedvelte az eszmék mozgékony harcát, az éles szellemi párbajokat. Ha pedig olyan társaságba került, ahol kellő „értelmi és érzelmi reakciót - értsd: rezonanciát észlelt önmagával, mint jelenséggel szemben", akkor a helyzetnek megfelelően egyedül a gondolatai és személye iránt megnyilvánuló figyelemből, a szemek játékából olvasva, szinte pillanatok alatt tudott hangulatot és hangnemet váltani. Ilyenkor általában ő adott újabb és újabb irányt a vitáknak, összetett gondolkodásra, vitázóbb érvelésre, a jelenségek differenciáltabb vizsgálatára kényszerítve önmagát és társait. • A levelezés 1935. május 31-én, a Nyíri és rétközi parasztmesél: kiadásával kapcsolatban indult, s eleinte szigorúan nyomdai vonatkozású volt. A korrektúra pontosságára, a nyomda által megkövetelt határidők következetes betartására, a könyv igényes tipográfiai megfogalmazására szorítkozott. A személyes kitárulkozásnak nem találni kezdetben semmi jelét. Alkalmas volt mégis arra, hogy alaposabban megismerjék egymást, hogy megtudják: homogén lelkek-e, kellően szilárd alapokon áll-e művészi látásuk. Egymás társadalmi szemléletét Kner szegedi könyvművészeti előadásainak s az azokat követő baráti hangulatú eszmecseréknek köszönhetően ismerték úgyis már. Tudták, miként vélekednek a kor legfontosabb kérdéseiről, a napi politikai eseményekről, mindenekelőtt a nyomasztó agrárhelyzetről. Ezek a kérdések valamilyen módon hangot kaptak a tipográfiai stílusok sajátosságait elemző előadásokban is, hiszen Kner világosan látta, hogy „a kor, a miliő, a munkaterület erkölcsi, kulturális, anyagi adottságai",

8 egyszerűbben fogalmazva: a gazdaságitársadalmi helyzet determinálja minden időben a nyomdai termelés színvonalát, sőt folyton tapasztalta: neki is naponta kell megkötnie a „kényszcrcgyczséget az elgondolás, az erő és a lehetőségek között". Csak egyszer fordult elő a kötettel kapcsolatos levelezés során, hogy elvi kérdést vitattak. Ekkor Ortutay bevezető tanulmányának egyik gondolatához fűzött észrevételeket Kner: Kedves Barátom! Gyoma, 1935. augusztus 24. Tudja, hogy vélekedem mindenféle cenzúráról, s ezért nagyon kérem, ne értse félre alábbi megjegyzésemet. Azt írja Ön, hogy a zsidó részvétlen idegen a parasztság között. Nem állhatom meg ezt szó nélkül. Nem azért, mert egyénileg sért ez engem, mert igazságtalannak érzem, hanem azért, mert elfogultságra mutat, ami nem méltó Önökhöz. A zsidó sorstársa volt a parasztnak akkor, amikor nem mehetett a paraszt sem a kastélyba, sem a szolgabíróhoz segítségért, s gyermekkorom minden emléke az, amit Nagyanyám házánál tapasztaltam, aki meleg baráti és szomszédi viszonyt tartott fenn sok szegény paraszti családdal, - a zsidó orvosok és ügyvédek viszonya a néppel a számtalan ismert társadalomtörténeti adat ennek ellenkezőjét bizonyítja. Abban a körben, amelyben én eddig megfordultam, a zsidó kispolgárság és a nagypolgárság is sokkal több megértést, részvétet és segíteniakarást mutatott mindig a parasztsággal szemben, mint amennyit más, a parasztsághoz fajilag látszólag közelebb álló osztályok és rétegek. A világért sem egyezném most már bele abba, hogy Ön - ha már leírta ezt - változtasson rajta, de nagyon szeretném, ha egyszer megkísérelne adatokat gyűjteni erre nézve, s meg vagyok győződve, hogy ez is 39