Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
azoknak a viszonylatoknak a sorába tartozik, melyek közelebbről másként néznek ki. Szíves szeretettel köszöntöm Önt s vagyok őszinte barátjuk Kner Imre Nem késett soká Ortutay öntudatos válasza. Szenvedélyes hangneme őszinteségre, érvclésmódja dialektikus logikára vall. Helyesen kezeli a relatív és abszolút igazság dialektikáját, magabiztosan alkalmazza a megismerés törvényét, világosan érzékeli azt az utat, amelyet a gondolat a jelenségtől a lényegig: az esetlegestől és viszonylagostól az általános igazsággá válásig tesz meg. Nem is revideálja egyelőre állítását. 9 Tudja, a nézeteik közötti ellentét csak látszólagos (amolyan kivétel erősíti a szabályt), vagyis hogy az általa tapasztalt egyedi jelenség csak részigazság, amely bár nem erősíti, nem is tagadja Kner állítását: a teljesebb igazságot. Mindkettő más-más helyen, más gazdasági-társadalmi sajátosságok között egy adott kor képét tükrözi vissza. Érdemes megfigyelni, hogy a huszonöt éves Ortutay milyen szuverén ura a gondolatnak. Dátum nélküli levelében ezeket írta: Kedves Kner Uram, előbb a hivatalos: a hibákat, az általam még bennehagyottakat s az Ön által jelzetteket is, ahol kellett, kijavítottam, a jegyzeteket kiegészítettem. A jegyzeteket kérem a megfelelő oldal alá és ne hátra szedni. Szeretnék viszont a „zsidó-kérdésről" pár sort írni. Úgy látom, a bevezetésem vonatkozó pár szavát félreértette. Én nem akartam az egész magyar zsidóságot jellemezni e pár szóval, csak a Szabolcs megyeit. Cseppet sem vagyok elfogult, főként nem vagyok antiszemita. Jól tudom - nem akarom argumentum ad hominemként 1 0 épp a Kner családot felhozni -, hogy a magyar történetben a zsidóság is kivette a maga részét, és valóban sorstársa tudott lenni parasztságunknak is. Szemben urainkkal, tisztviselőinkkel. Én azonban - éppen mert világos és őszinte, elfogulatlan helyzetképet akartam adni -, az ottani beszivárgó zsidóságról ezt nem állíthattam. Ez a harminc vagy pár éve ott élő kereskedő-zsidóság valóban nem érez közösséget a paraszttal: üzleti objektum számára. Sok példát tudnék, de mondom újra: ezt én az általam vizsgált területre vonatkoztattam, hisz e tény ellenkezőit is láttam más magyar tájakon. Amint urainkról sem merném általában állítani, hogy „prédáló urak", de Szabolcsban ez a helyzet. Soraimat ez a valóságot tisztelő felfogás, nem pedig valami naiv, ostoba és rosszindulatú zsidó-ellenesség, a valóságot másítani akarás vezette. Ezt valóban méltatlannak tartanám. Kérem, vegye írásomat rosszhiszeműség nélküli kutató megállapításnak. Szeretném, ha ez irányban megnyugtatna. Igaz szeretettel és tisztelettel üdvözli Ortutay Gyula A kapott válasz nem befolyásolta a közöttük kialakuló jó viszonyt. Elfogadták az ellentétes nézetek jogosságát; nem követeltek egymástól elvtelen szemléleti bchódolást. Kétségtelen az is, hogy nem tellett hat évbe, míg a kérdés eldőlt - a Kner Imre javára. Mindössze egyetlen levél tanúskodik erről. Ez Ortutay 1941. március 25-én kelt levele, amelyben Hcvesy Iván Magyar tájak 1 1 című, fotóművészeiről írt, Gyomán kiadott könyvének stiláris pongyolaságát támadta. Ebben ennyit jegyzett meg: „... a mi egykori vitánk (amiben Neked volt igazad!) nem stiláris vita volt!" Ez a megállapítás csak erre vonatkozhatott; más, ilyen típusú kérdésben nem volt soha közöttük nézeteltérés. 40
