Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

munkásmozgalom-történeti kutatás eddig megtett útjának tömör értékelése után felvázolja az előszó a feltáró munka távlati feladatait. A több kötetre terjedő, tervezett szintézishez különösen négy nagyobb témakör kiemelt vizsgálata szükséges: a munkásosztály története, az eszmetörténet (a marxizmus-leninizmus hazai elterjedésének végigkísérése), a szocialista építés korszakának története, a magyar munkásmozgalom és a szomszédos országok mozgalmai közötti kapcsolatok megismerése. Az a politikatörténetet középpontba állító szemlélet, amely az eddigi kutatásokat jellemezte, betöltötte szerepét, de a továbbiakhoz már nem elegendő. A sokoldalú, összetett vizsgálódási célkitűzések - a komplex megközelítés - megvalósítása a történeti jellegű tudományok szinte minden ágazatát sorompóba állítja. A munkásmozgalom-történeti kutatás természetesen a történetírás általános haladásának, korszerű szemléletének és módszereinek a függvénye is, mindamellett sajátos kérdésfeltevései is vannak. Igen hasznosak lehetnek a határterületeken, az egyes történettudományi ágazatok érintkezési pontjain elérhető kutatási eredmények. Az előszó a mozgalomtörténeti feltáró, feldolgozó és publikációs tevékenység egyik gyengeségét az elméleti és módszertani kérdések behatóbb vizsgálatának korábbi elhanyagolásában jelöli meg. A kutatás kiteijedéséhcz, a megjelenő munkák számához, gazdagságához képest kevés módszertani dolgozat született. A felkészültség hiányait az alkotásmetodikai bizonytalanságok kísérték, s ez is elősegítette a szűkebb politikatörténettel vagy a részkérdések adatszerű megközelítésével megelégedő könyvek, tanulmányok születését. A kötet ezen a mindinkább eltűnő gyakorlaton kíván változtatni az egybeszerkesztett dolgozatok együttesével, azok szemléletével is. „A módszer... maga a gyakorlat által hitelesített elmélet" - olvashatjuk az előszóban, jelezve, hogy a módszerek korszerűsítése, jobbítása sohasem lehet önmagáért, de a célravezető módszer megtalálása nélkül a helyes elvi célkitűzés sem hozhat teljes értékű eredményt. A könyv előszavához szorosan csatlakozik Andics Erzsébet kiváló tanulmánya, „Lenin történeti látásmódjáról" címmel. Lenin műveinek kivételesen mély ismeretében írott, szigorú szerkezetű dolgozata a proletárforradalom nagy ideológusának alkotó történelemszemléletét elemzi. Bebizonyítja, hogy Lenin ajelen és a jövő számára szükségszerűen felhasználandó tanulságok kincsesbányájának tekintette a históriát, amely az elméletet is módosíthatja. A valóság mindig sokszínűbb, mint az elmélet. Az elmélet azzal, hogy megvalósul, egyúttal szükségképpen módosul is - írja Andics Erzsébet, Lenint idézve. A marxizmus továbbfejlesztőjének munkáival igazolja, hogy a társadalom múltjának és jelenének tudományos megismerése során egyaránt ki kell terjedni az alapvető és a másodlagos tényezőkre, az általános és az egyedi összetevőkre, a törvényszerűre és a véletlenre. Elemzi Andics Erzsébet a szubjektív tényezők történeti szerepét, a több alternatívát kínáló időszakok megítélésének kérdéseit, a forradalmak, mint fejlődési csomópontok iránt Lenin érdeklődését. Ezt követően tizenegy tanulmányban kapja meg a kötet olvasója a magyar proletariátus múltjának korszerű teljességű megismerésében számításba vehető társadalomtudományi területek idevágó számvetését, önmérlegelését, kutatási programját. A könyv egészéből, a kritikus higgadtsággal megírt értékelésekből átfogó képet alkothatunk a munkásmozgalom-történet helyzetéről, a kétségtelenül meglévő fehér foltok ismeretében is igen sokoldalú, maradandó eredményeiről, a tudatformálásban elért, tartalmasnak bizonyult sikereiről. A magyar és az európai szocialista eszmetörténet együttes mérlegelésével, a filozófiai alapok változásának Marxig visszanyúló fejlődésrajzával Mérei Gyula dolgozata, a kortörténet általános kérdéseinek tárgyalásával Incze Miklós munkája képviseli az egyes ágazatok nemzetközi kitekintő törekvéseit. A többi tanulmány a hazai viszonyokról szól. Berená T. Iván a gazdaságtörténet, Szabolcsi Miklós az irodalomtörténet, Kulcsár Kálmán a szociológia, Aradi Nóra a művészettörténet, Kabos Ernő a munkásművelődés története szemszögéből foglalta össze az eredményeket és a teendőket. Mondanivalójukat terjedelmi okokból itt nem részletezhetjük, pedig minden dolgozat igen sok új megállapítást nyújt. Feltétlenül ki kell emelnünk Berend T. Iván kutatási programkitűzését. A gazdaságtörténetnek fontos építőelemnek kell lennie a mozgalomtörténeti kutatásokban - írja -, nem pedig bevezetődíszítő elemnek. Az agrárvidékek mozgalmainak feltárása során is figyelnünk kell arra a véleményére, hogy nem lehet szimplifikálni a gazdasági konjunktúra és dekonjunktúra mozgalmi kihatását. A gazdasági fejlettségnek az életformára, a szokásokra, a fogyasztásra gyakorolt hatását szintén nem szabad kihagyni a megvizsgálandó tényezők sorá265