Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

ból. Kulcsár Kálmán annak a társadalmi szerkezetnek a szociológiai vizsgálatát tartja szükségesnek, amelyből a mozgalom kinőtt. Igaza van abban, hogy a politikai szociológia történeti alkalmazása - a politikai magatartást kialakító és befolyásoló tényezők feltárása - rendkívül fontos ismeretekhez segíthetne bennünket. Tegyük hozzá: Ilyen vizsgálatokat kisebb közösségekre vonatkozóan lehet viszonylag könnyen megkísérelni, s erre egy-egy vidéki üzem vagy városnegyed különösen alkalmas, adott esetben visszatekintő írott forrásait is meg lehet találni. Minket a kötet tanulmányai közül Vass Henrik: Munkásmozgalom-történet és helytörténet című dolgozata érint a legközelebbről. (Külön öröm számunkra hogy a tanulmány korábbi változata először Gyulán kapott nyilvánosságot: a Magyar Történelmi Társulat 1970. szeptember 17-i vándorgyűlésén előadásként hangzott el.) A munkásmozgalmi történetírás és a helytörténeti kutatás kapcsolatáról igen alapos, részletes elemzést nyújt a szerző, a Párttörténeti Intézet igazgatója. A helyi feltárások tudományos fontosságát, funkcióját tömören megfogalmazva Vass Henrik a mozgalomtörténet legkorszerűbb célkitűzéseiből következő és hosszabb időre szóló feladatok egész sorát állította a helytörténészek elé. Szempontokban, nagy segítséget nyújtó ajánlásokban különösen gazdag tanulmányát alapvető útmutatóként kell használnunk, ha nem akarunk korszerűtlen vagy erőnket meghaladó vállalkozásokba fogni. Vass Henrik megállapításaiból Békés megye és az egész Viharsarok szemszögéből csak a legfontosabbakat emelhetjük ki. Mindenekelőtt azt, hogy a munkásmozgalmak kapcsán alaposan fel kell tárnunk a parasztmozgalmak témakörét is, anélkül, hogy tartalmilag és társadalmi vonatkozásban azonosnak minősítenénk őket. Sajátosan fontos kutatási feladatként jelöli meg a tanulmány a helyi mozgalmak kezdeteinek megismerését, beleértve az eszmei hatások, az eszmei arculat összetevőit is. Békés megyében különösen jogosult az a kérdése, volt-e és milyen kapcsolat a dualizmus első szakaszának 48-as plebejus-demokratikus törekvései és a kialakuló szocialista mozgalom között. Orosházáról, Szarvasról, Békésről, Battonyáról tudjuk, hogy volt ilyen kontaktus. A mélyebb kimunkálás nagyobbrészt adósságunk még. Van teendőnk a mozgalom valóságos helyi erőviszonyainak felmérése körül is a különböző történeti korszakokban. Ide tartozik a szakszervezeti mozgalom több mint háromnegyed évszázados megyebeli útjának feltárása, nemkülönben az SZDP viharsarki történetének objektivitásra törekvő felkutatása és értékelése is. Sok új megállapítást nyújt a tanulmány a nagyvárosi (budapesti) és a vidéki (agrárvidéki) mozgalom bázisának, hátterének jellemzőiről. Vass Henrik külön részt szentelt dolgozatában a felszabadulás után eltelt közel három és fél évtized mozgalomtörténetét szolgáló helyi kutatások kérdéseinek. Miután a pártpolitika állami szintre emelkedett, a munkásmozgalom története szoros összefonódást mutat a párttörténettel és a népi demokratikus korszak történetével. Ez megnöveli a sematizmus veszélyét. Egy-egy megye, város, község kutatása során éppen ezért - az eltérő előzmények ismeretében is - a helyi sajátosságokat, az azokat kiváltó okokat kell elsősorban megtalálni és elemezni. Nem az országos történet helyi illusztrálása a feladat. Inkább arra kell választ találni, hogy a helyi fejlődés az örökölt adottságokat mennyiben változtatta meg, nem hagyva figyelmen kívül az életmód, a szemlélet átalakulását sem. Megvilágítja a tanulmány a történetírás, mint tudomány és a politika speciális viszonyát a kortörténetben, miután abban az ösztönző és korlátozó tendenciák dialektikusan érvényesülnek. A dolgozat bírálja és rendszerezi azokat a szemléleti és módszerbeli hibákat, amelyek maradványai még fel-feltűnnek a helytörténetírásban, s amelyek megyénkben sem ismeretlenek. Figyelmeztet az évfordulókhoz kötött gyors munkák sokféle veszélyére. Különösen fontosak és változatlanul időszerűek a helytörténetírás szervezetlenségének, ötletszerűségének megszüntetésére vonatkozó elgondolásai és a témaválasztást segítő tanácsai. A helytörténészek tevékenységét Vass Henrik vezérfonalként szolgáló dolgozatával együtt közvetlenül elősegíti Kabos Ernő: Szakszervezet-történetmunkásmozgalomtörténet, továbbá Sipos Péter: Üzemtörténet és munkásmozgalomtörténet című munkája. Kabos Ernő az osztályharc legtömegesebb jellegű szervezeti formájának tekinti a szakszervezeteket. Meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy csoportosulást szakszervezetnek fogadhatunk el, akkor is, ha egyesületi formában működött. Idézve Lenin közismert véleményét a szakszervezetek transzmissziós szerepéről, a szocialista szakszervezeti mozgalom politikai arculatának történeti megismerését sürgeti. A fő feladatot a 266