Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Vidám Csaba

- Maczák Likcrccz György, Békéscsaba nagyközség bírája. Maczák Likerccz György illendően a kezét nyújtja a királynak, de Korosy ráüt a kezére, hát vissza húzza. De legalább köszön ékes csabai magyarsággal: -Jóv napot kévánom! A király: - Tutyák matyarul ? A bíró: - Tugyunk minyájan. A király: - Hol lakják? A bíró: - Vározsban izs tanyán. A király: - Mit szokták csinálni? A bíró: - Vasárnap kimegyöng a tanyára, szombaton hazagyüvöng izs haluskát eszöng. A király: - Szép, szép! (A kihallgatásnak vége!) KÖZSÉGI ÉLET Békéscsaba nemcsak hazánknak, de hosszú időn át egész Európának is a legnagyobb faluja, községe volt. Hiszen pl. 1910-ben már 42 599 volt lakosainak száma s még mindig csak egyszerű nagyközségként a községi bíró és a községi főjegyző „jogara alatt" élte életét. Ennek az életnek a központja a községháza volt, mozgató vagy hátramozdító tényezői pedig a községi tisztviselők. Csaba életének ebből a területéből villant fel valamit az alábbi néhány történet. 7. A bölcsesség forrása. Egész délelőtt tanácskoznak a községházán az esküdtek Lepény Pál bíró uram elnöklete alatt. Egyik óra múlik a másik után, hiába, csak nem jutnak dűlőre. Már a delet is húzza a harangozó a kistemplom tornyában. - így semmi sem lesz belőlünk - szól a bíró. - Ha az ember éhes, nem megy a munka, de ha jóllakik, mindjárt okosabb. Menjetek most haza, urak, lakjatok jól, jöjjetek vissza s aztán majd tovább tárgyalunk. Meglátjátok, mindjárt könnyebb lesz. Úgy is történt. Hazamentek, megebédeltek, visszajöttek és - félóra alatt végeztek. - Ugye mondtam? - büszkélkedik a bíró. (A bölcsesség forrása - legalábbis a községnél, úgy látszik - a tele has.) 8. A potyabor. A községi esküdtek unalmukban sokszor rendeztek versenyeket egymás között, ki tud szebben írni ? Albrechtovics Guszti községi írnok gyakran tartózkodott az esküdtek szobájában, mert előfordult, hogy egy-egy gavallér esküdt vagy hazulról vagy a kocsmából bort hozatott, hogy kissé felviduljanak. Egy ilyen írásverseny alkalmával G. J. esküdtnek egy tiszta papírra írt névaláírását elrejtették. G. J. fukar ember volt, gyűjtött is nagy vagyont. Tőle csak nagy unszolással tudtak néha-néha egy-két liter bort kicsikarni. Egy délután, iigy hivatalzárás előtt, bejön a hajdú egy tízliteres demizsonnal, s jelenti, hogy bort hozott az esküdt urak számára. Csak annyit árult el, hogy neki egy ismeretlen ember adta át. Persze, Albrechtovics Guszti is jelen volt s a legjobban ő vette ki részét az áldomásból. A hajdú is alaposan felöntött a garatra. Volt már esti 9 óra is, mire az esküdt urak hazavergődtek. G-né így fogadja az urát: -Jó sokáig bandáztak, talán bizony még a kocsmába is elmentek? - Ugyan, dehogy! Csak hát valaki tíz liter bort küldött nekünk, azt szopogattuk cl. - Micsoda? Méghogy valaki? Hiszen a községi hajdú volt itt a maga írásával, hogy küldjek bort azzal a demizsonnal! 223