Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Vidám Csaba

- Hű! hogy a fene enné meg őket! (A ravasz Albrechtovics Guszti a Gálik névaláírásával ellátott üres papírra vetette oda a borkiadási rendelkezést, sőt még a község pecsétjét is ráütötte, hogy az egész ügy annál hitelesebbnek tűnjék az esküdtné asszony szemében.) 9. Borszakértők. Dr. Sailer Vilmosnak az apja mészáros (szlovákul: mäszjar) volt, ezért is nevezte el őt Áchim L. András „Ben Mäszjar"-nak. Sailer népszerű ember volt, esküdtnek is megválasztották. Az esküdtek szobájában nagy vita folyik a borról. Mindenki szakértő. Sailer hallgat, majd hazaindulás előtt így szól: - Gyertek hozzám, kóstoljátok meg a boromat. Elmennek. Sailer kihoz egy kancsó bort. Tölt. ízlelik. Jönnek a szakértő vélemények: - Elég gyönge! - Mintha kissé hordószaga volna! - Nem ért be a szőlő! stb. stb. Sailer: - Várjatok! Hozok egy másikból. Hoz is egy új kancsóval. - No, ez már jobb! - Zamatosabb! -Jó illata van! stb. Sailer: - Várjatok csak, most olyat hozok nektek, amilyet még nem ittatok. (Hozza.) - Hej, ez már igen! - Finom! - Akár az olaj! stb. Sailer bajusza alatt mosolyogva megszólal: - Mind ostobák vagytok! Nem volt nekem több, csak egy edény borom, abból hoztam nektek háromszor. 10. A csúffá tett bíró. Lepény Pál uram egykor Csaba nagytekintélyű bírája volt. Szerette is őt a lakosság, hallgatott a szavára. Lepényt azonban egyszer a kormánypárt elhódította az akkori ellenzéktől. Eddigi hívei nem követték, sőt élesen szembefordultak vele. Kidoboltatták - reá célozva - a faluban, hogy „Elveszett egy horgasorrú, deresedő kutya, aki visszaviszi volt gazdájának, illő jutalomban részesül." Erről aztán kortesnóta is született 1892-ben ilyen szöveggel: Vasárnap itt kidobolták, ki látott egy veszett kutyát? Nyerges volt az orra nagyon, elcsúszott a havas fagyon. Hol vagy kese, hol? (Gye si keso, gye?) Kiszaladt az udvarából, megszokott jó odújából, olyan helyre tévedhetett, hol a lelke is elveszett. Hol vagy kese, hol? (Gye si keso, gye?) Kedves volt a kutyánk szörnyen, feledni sem tudjuk könnyen, mindig nálunk szolgált híven, megbecsültük érte szépen. Hová tűntél, hová? (Gye si szkapav, gye?) 224