Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Vidám Csaba

Ha valamit vétettünk, fiúk, lehúzatott, még a nadrágot is le kellett tolni, s többnyire a lányával veretett. Ekkor az egész iskolának fel kellett állnia és ide-oda köpködve minden botiités után ezt kiabálni : Pfuj! szégyelld magad szemérmetlen kutya! „Egyébként az öreg Andrassoviez mind e gorombaságai mellett - melyeket az akkori idők szokásaival lehet mentegetni -jó tanító volt, s én ő neki, kivált ami a deák nyelvet illeti, sokat köszönhetek" - fejezi be Haan Lajos a maga visszaemlékezését. 3. Flegma. Haan János (1818—1855-ig csabai lelkész) igen flegmatikus ember volt, aki a sors bármely csapásait valódi filozofikus nyugalommal tudta elviselni. Nagy dohánytermesztő lévén, évenként néha 300 mázsa dohánya is termett, ami akkoriban óriási mennyiséget jelentett, hiszen ő, Haan János volt a dohány csabai meghonosítója. Történt egyszer, hogy a rossz időjárás miatt dohánya csaknem mind elrothadt. Ott hevert az udvaron kiterítve a roppant massza, amit többé semmire használni nem lehetett. Felesége kétségbeesve jajgatva járt az udvaron fel s alá, panaszolva, hogy mit fognak most tenni? - Ne búsulj, Mami - szólt egész flegmával az öreg úr - majd kipipázza azt Berci! (Berci ti. a fiuk volt, aki már 12 éves korában pipázni kezdett, apja nem kis megbotránkozására.) 4. A legtökéletesebb teremtmény. Abban az időben, amikor a tanítók még nem voltak mindnyájan diplomás pedagógusok, hanem a tanyákon értelmesebb iparosemberek is tanították a kisiskolásokat, nos, abban az időben történt, hogy a vizsgán elnöklő dékán (körlelkész) a következő kérdéssel fordult az egyik kisdiákhoz: - Meg tudnád-e mondani fiacskám, hogy melyik az isten legtökéletesebb teremtménye? A fiúcska zavartan tekintget jobbra-balra, látszik, nincs tisztában a dologgal. A dékán háta mögött álló tanító segíteni akarván tanítványának, ujjával magára mutogat, hogy a gyermek azt felelje: „Az ember." A tanuló azonban félreértette a mutogatást s nagy büszkén kivágta a választ: - A mi tanító bácsink! - Nos, igen, fiacskám, szól a dékán, természetesen a ti tanító bácsitok is. De hát mi is a ti tanító bácsitok? A kis diák most már otthon érzi magát és bátran vágja ki a választ: - A mi tanító bácsink suszter! 5. A pipa. A pipa a múlt század férfiainak elmaradhatatlan, hűséges társa. A férfiember azzal kelt, azzal járt, este azzal tért nyugovóra. Rászoktak a pipára nagyon a csabai szlovák parasztok is. Ok általában rövid nyakú, egyenesen felálló, három krajcáros vörös agyag, kivételesen fekete agyag pipát használtak sárgaréz kupakkal. Hozzá a szárat maguk vágták olyan vesszőből, melynek bele van. Azt megtüzesített dróttal kiégették, kifúrták, s kész volt a pipaszár. A pipát télen zsebben, nyáron hátul a gatya korcába eresztve hordták. A dohányt hólyagból készített zacskóban tartották. A csabai parasztnak annyira életéhez tartozott a pipa, hogy ha nekiöltözött azzal a szándékkal, hogy bemenjen a városba, az utolsó szava ez volt: - Asszony! add ide a pipámat, hogy ne járjak az utcán, mint valami disznó! 6. Királylátogatás Békéscsabán. A kilencvenes években nagy fegyvergyakorlatra készültek Borosjenőn és környékén. A király is jelen lesz. Az udvari vonat minden megyében megáll, s a király cerclét tart, fogadja a küldöttségeket. A kamarilla kiadta a parancsot, hogy - a nagyon megcsappant fejedelmi tekintély emelésére - „a nép" részvételét kell minél nagyobb számban biztosítani a küldöttségekben. A magyar kormány is ilyen irányban utasította alárendeltjeit. Békéscsaba is útba esett. Ki képviselje a népet? Senki más, mint Maczák Likerecz György, a község nagynevű bírája. Meg is kezdődött az oktatás, miként kell majd viselkednie, beszélnie, illetve csak felelnie - ha kérdezik. Az oktató Korosy László főjegyző volt. Az eredmény - mint azt a következőkből is láthatjuk - nem maradt el. Megáll az udvari vonat. I. Ferenc József ruganyos léptekkel száll le szárnysegéde és a honvédelmi miniszter kíséretében. A főispán fogadja, majd gyorsan a csoportokban álló küldöttségekhez lépnek. Mivel pedig az uralkodó is megkapta az irányítást, hogy főként a néppel foglalkozzék, a frakkos urakat semmibe véve egyenesen a bíróhoz lép. A főispán bemutatja őt a királynak: 222