Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: Hagyományőrzés és az életmód kölcsönhatása egy battonyai szerb parasztcsaládban

2.5.1.2. Ebben a megszentelt teknyőben csináltuk az új párt, mégpedig úgy, bogy először bedagasztottuk a kenyeret, majd utána készült a pár benne. 2.5.1.3. Az így készített párt már nem bírták elrontani. 2.5.1.4. Aki a másik kenyerét el akarta rontani, az lopott egy darabkát belőle. Hazavitte, megszárította, összetörte apróra és egy kis fehér acskóba (torba) tette. Minden sütéskor egy-két morzsányit tett belőle a saját kenyerébe. Ettől szép lett a kenyere. A másik asszonynak pedig nem sikerült a kenyere, egy cipónyi is kifolyt mellette. 2.5.2. Két szitát használtunk kenyérsütéshez. Egy nagyobb szitát (szita za brasna), az drótból volt, a lisztet szitáltuk vele, s egy kicsit, az szőrszita (szita za kvaszac) volt, azon a párt szűrtük át. 2.5.4. A sütőlapátnak (lapata za lebac) állandó helye volt a konyhában . Mindig lapos részével felfelé állítottuk, hogy ne érjen hozzá a lábnyom, meg más piszok. 2.5.4. A párnak háziszőttes tarisznya (torba zasz komlovam) volt. Négy kosárkendő vagy szakajtókendő (krpa od leba), a teknyőnek egy nagy terítő, abrosz (csarsav za lebac). Ezeket csak erre a célra használtuk. Mi szőttük a térítőket, a kendőket. Szélében keskenyebb csík vagy szélesebb piros csík van szőve (mutatja). Még lány koromban szőttem ezeket magam is. 2.5.5. A páráztató fazék cserépből készült, egyfülű edény volt. Azt sem használtuk más célra, csak erre. Másfél literes volt. Fülén spárga, és a sütéshez használt más eszközökkel együtt, a köröszfával (szevajka), a kavaró lapockával (varjacsa za kvaszac) együtt a kamrában tároltuk, egy szögön lógtak. 2.5.5.1. Nem virágos edény volt a páráztató. Nagyapáméknál nem volt virágos cserépedény. Nem azt vásároltuk, hanem az olcsóbbakat. 3. A tésztakészítés paraszti technikája A pár (komlov) készítésére évente egyszer, a két boldogasszony között kerítettünk sort. Egyetlen alkalommal csináltunk párt, annyit, hogy egy évig elegendő legyen. Úgy alkalmaztuk, hogy a kenyérsütéssel megelőzzük a párkészítest. Amikor őröltünk, akkor vettünk ki (a molnártól kértünk) nagyobb korpát, külön párnak valót. A korpát a sütőteknyőben leforráztam, s kenyértésztát dagasztottam bele. Olyan cipónyi (2 kg) nagyságú tésztát hagytam, s ezt jól megkelesztettem. Tudtam előre, mikor akarok párt készíteni, ilyenkor annyival több lisztet tettem a kenyér szokott mennyiségéhez, amennyit a párhoz használtam fel. 3.1. Nagyanyám a komló (humulus lupulus) száraz virágját gyúrta a párba. Virágját megszedtük, eltettük száradni. Friss állapotban olyan zöld íze volt. Másik évben már kellemes zamatot kapott. 3.1.1. Mások a készülő párhoz komló-virág levét (főzetét) is öntöttek. Mi azonban nem így csináltuk. 3.1.2. Komlóhoz (esetleg helyette) a faluban szőlőcsumát, (erjedő törköly-hulladékot) esetenként pedig a forrásban lévő must habjából is tettek a párba. Én nem szerettem ezt. 3.1.3. A pár készítése is a szobában történt, a sütőteknyőben dagasztottuk össze, s abban két napig állni hagytuk. Megerjedt, olyan cefre szaga lett. Utána kis cipócskákat formáltunk belőle, és párszárité kosárra (kasar za komlov) raktuk széjjel. Száradás közben tördeltük, apróztuk, hogy tökéletesen megszáradjon. 3.1.3.1. Amikor a kelesztett párról levettük az abroszt, amikor gyúrni akartuk, előtte cuppantottunk hármat a szánkkal, hogy ereje legyen a párnak. 3.1.3.2. A párszárító kosárba először terítőt (abroszt) terítettünk, és arra raktuk ki a párt. 3.1.4. Olyan helyen szárítottuk a párt, hogy se madár körösztül ne röpüljön rajta, se macska át ne menjen rajta. Ezért többnyire fönt a palláson, fölakasztva száradt. Vigyáztunk, hogy semmi se érje, mert olyankor romlik el a kenyér. 3.1.5. Az évi pár mennyiségéhez nekünk három szakajtókosár nagykorpa, két kilónyi kenyértészta és kevés víz kellett. Ha kopott a pár, akkor a kenyérsütés után megmaradt vakaróval (posztruske) pótoltuk. Egyik sütéstől a másikig megkelt és megszáradt. 3.1.6. Az így készült párral erjesztettük, kelesztettük a kenyeret. 3.2. A kenyérsütés idejét nem határoztuk meg előre, mikor hogy jött sora. De inkább kedden, szerdán és csütörtökön. Pénteken soha. 214