Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: Hagyományőrzés és az életmód kölcsönhatása egy battonyai szerb parasztcsaládban

Adatközlőm, Jovicsin Stéváné egy fonott kaláccsal (Battonya, 1978) Adatközlőm, Jovicsin Stéváné Neducsin Merka 18 éves korában (Battonya, 1925) 3.2.1. Babonásak voltunk. Pénteken nem volt szabad kenyeret sütni. 3.2.2. Szombaton? Lehetett. Csakhogy szombatra nem nagyon hagytuk, a hét utolsó napjára, szombatra egyébként is sok dolog volt. 3.3. Kenyérsütéshez másfél literes páráztató fazékban vizet melegítettünk, s abban áztattuk a párt. Minden 5 kg-os kenyérhez egy tojásnyit, egy gombócnyi párt. Ha valaki nem bízott a szemmértékében, akkor kis cscréptálat használt a pár méréséhez. 3.3.1. A kenyérsütés reggelén nem fésülködtünk, nehogy belehulljon a hajszál a tésztába. Hátrakötöttük egy fehér, feketebabos, vagy fekete kis virágos kendővel a fejünket. Ezt a kendőt is csak erre a célra használtam. A szakajtókendőkkel együtt tartottam a szekrényben. 3.3.1.1. Akik fonott kontyot (punygya) viseltek (én csak tekertem a hajamat), nem tették fel a kontyukat a kenyérsütés dejére. 3.4. A párt előző délután áztattuk, s hat órát kellett állni a lanyhos vízben. Közben jól megkelt. 3.4.1. Míg a pár ázott és kelt, elkészítettük a teknyőt, behoztuk a szobába a teknyőlábat (nogacsa), ráhelyeztük a teknyőt. A lisztet megszitáltuk, s balról lyukat hagytunk benne a kopasznak (kvaszac). 3.4.2. A kenyér munkálatainak állandó helye a lakószoba volt, a kemence előtti térség, télen-nyáron itt dolgoztunk. 3.5. A lisztre a kovász-lyuk fölő ráhelyeztük a köröszfát, arra a kisszitát, s átszűrtük rajta a párt. 3.5.1. A szőrszitán átszűrt párt vízzel leöblítettük, bele a kovászba. Langyos vízzel átmostuk rajta az erejét. A szitában visszamaradt a korpa. 3.5.2. Még élesztőt is tettünk bele, hogy erősebben keljen a tészta. 3.5.3. A kovászolás abból állott, hogy az így teknőbe szűrt pár levet és élesztőt kisebb mennyiségű liszttel, hígra összekevertük. Ezt követően visszahelyeztük rá a köröszfát, arra a szőrszitát. A köröszfa végénél a kovászban hagytuk a lapockát. így terítettük le abrosszal, tetejébe pedig egy párnát, hogy melegben legyen a kovász. 3.5.3.1. A köröszfa (vagy keresztvessző) féltett, óvott tárgy volt. A gazdaasszony keresztet rajzolt vele a teknyő fölött a levegőben, majd megcsókolta és csak azután helyezte a teknyőre, a kovászoláshoz. 215