Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: Hagyományőrzés és az életmód kölcsönhatása egy battonyai szerb parasztcsaládban

testvérem, és mi az öcsémmel. Szüleink tanyán éltek. Maguknak sütöttek, főztek. Csak a piacra és a templomba jártak haza. 1.5.1. Addig nem mehetsz férjhez, amíg nem tudsz kenyeret sütni. A nagyanyám maga mellé vett. Addig kell dagasztani, kislányom, amíg a gerendád (homlokod) nem izzad. 1.5.2. A gyereklány első kenyérsütése ünnep volt. Dicsekedett vele a szülő. No gyere, majka (nagymama), nézd milyen kenyeret sütött a lányom! 1.5.3. „Nem is volt asszony, aki nem tudott kenyeret sütni." 1.6. Minden háznál másféle kenyér sült. Az emberek se egyformák. 1.6.1. Az új menyecske hat hétre, vagy egy hónapra sütött kenyeret a férje családjában. Az anyósa sütésmódját, eljárását kellett megtanulni, átvenni. Mikor odakerült, nem engedték sütni, hogy előbb tanulja meg, hogy az új háznál azt kell csinálnia, ami itt a szokás. Ahogyan az anyósa csinálja. 1.6.2. Amikor az újasszony először sütött kenyeret, akkor éjszaka nem volt szabad a férjével együtt hálni. Nem volt szabad a férjével hálni. Olyankor az asszony piszkos, és vétek volna, ha a kenyértésztával dolgozna. 1.6.2.1. Másoktól hallottam, hogy minden kenyérsütéskor megtartóztatják magukat, nemcsak az első alkalommal. 1.6.3. Másállapotos (krupna) asszony, ha tehette, hét hónapos korától már nem sütött. „Nem eresztették dagasztani, megerőlteti magát, s kiejti a csöcsöt a szájából a kicsi. Elvetél az anya." 1.6.4. Szülés után hat hétig szintén nem volt szabad kenyeret sütni az anyának. Szülés után nem tiszta az asszony. Az anyja, anyósa vagy a szomszédasszonya sütött helyette kenyeret. 1.6.4.1. Ezt a segítséget nem szokták viszonozni. 2. Az alapanyag és a kellékek Búzalisztből sütöttünk kenyeret. Mindig volt elegendő búzánk. Kenyérlisztből. Egy-két marék nulláslisztet) kevertünk hozzá, hogy szebb legyen a kenyér. 2.1. Csak a szegények pótolták a lisztet kukoricaliszttel vagy krumplival. Olyan volt tőle a kenyér, mint a kocsikerék. Olyan lapos. Keményebbre kellett dagasztani a tésztáját is. 2.1.1. Mi egy-egy marék főtt, tört krumplit tettünk a kovászba, attól puha lett a kenyér. 2.2. Inkább helyben őröltünk. Ha piacra mentünk Orosházára vagy Medgyesegyházára, akkor vittünk a szekéren öt-hat zsákkal. Orosházán gyönyörű lisztet adtak. Ott készült a legszebb liszt a környéken, meg Tótkomlóson. 2.2.1. Őrlés fejében io%-ot vontak le. Egy zsákból 18 kg nulláslisztet kaptunk, a többinek a fele kenyérliszt, fele korpa. A grízt (dara) a nullásliszt fejébe adták. 2.2.2. Új búzából két-három hónapig nem őröltünk. A pallóson vagy búzáskasba (kotarka) száradt. A kas ki volt fonva vesszővel és bedeszkázva belülről. 2.2.2.1. Az új kenyeret nem ismertem. (Nem alkalmazzák e fogalmat!) 2.3. Őrlés után két-három hétig pihenni hagytuk a lisztet. Ha mindjárt sütöttünk belőle nagyon ragadt, nyúlós volt a tészta. 2.3.1. A lisztet száraz helyen, a kamrában tároltuk egy ládában, egyik vége nullásliszttel, másik vége kcnyérliszttel volt megtöltve. 2.3.2. Ha nedves helyen tároltuk a lisztet, hamar megtermett benne a szúj. Az a liszt ellensége. Meglepi még a búzát is a palláson. Apró kis bogarak ezek. 2.4. A lisztet a kamrából hordtuk be a szakajtókosárban (kosarka za lebac) a házba, a szobába. Ahány kenyeret sütöttünk, annyi kosárral, csapósan. Az volt a mérce. 2.5. A siitőteknyő (natyve) fából volt, végébe madzag fűzve, a kamrában fölakasztva állott, befelé fordítva mindig. Annak a tetejében, egybe rakva a négy szakajtókosár, szájjal befelé azok is. 2.5.1. A siitőteknyőt évente csak egyszer mostuk ki vízzel, a két boldogasszony (augusztus 15-szcptember 8) között, kefével megsúroltuk. Sütés után alig maradt benne hulladék (tészta). Egy tojásnyi? 2.5.1.1. A kimosott és megszárított siitőteknyőt parázsra helyezett tömjénnel megfüstöltük. Majd háromszor a kezünkkel keresztet vetettünk rá. így már nem volt ereje a rontásnak (ureka). 213