Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Kiss László: Írógéptörténeti kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeumban

írógéptörténeti kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeumban KISS LÁSZLÓ A kiállítás, amelyre az Országos Műszaki Múzeum es a kassai Technikai múzeum közös rendezésében került sor a Munkácsy Mihály Múzeumban, a múzeumi közművelődési munkának olyan területére és lehetőségeire irányítja rá a figyelmet, amelynek alapjait és fokozatos kibontakozását hazánkban a szocialista építés korának művelődéspolitikája teremtette meg, továbbfejlesztéséhez pedig nem csupán múzeumpolitikai, hanem össztársadalmi érdekek is fűződnek. Ez a terület a műszaki muzeológia, megtestesítő intézményei a műszaki és iparági szakmúzeumok. Létrejöttükben és gyűjteményeik kifejlődésében döntő szerepe volt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954. évi 4. sz. törvényerejű rendeletének, amely intézkedett a műszaki emlékek védelméről, hogy ezeket az emlékeket, a nemzeti kultúrkincs szerves részeként megőrizzük és a szocialista nevelés szolgálatába állítsuk a műszaki kultúra terjesztése céljából, a természettudományos és technikai műveltség szintjének emelése érdekében. Ez a törvényerejű rendelet indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeként Magyarországon jelenleg 19 műszaki és iparági szakmúzeum és ennél több ígéretesen fejlődő ilyen jellegű szakgyűjtemény létezik. Az elmúlt 25 évben állami és társadalmi gondoskodás tette lehetővé, hogy a szakmúzeumok létrehozásával párhuzamosan megteremtődtek a szervezeti és gyűjteményi feltételei az Országos Műszaki Múzeum teljes kiépíthetőségének is. Művelődéspolitikánkban két alapvető okból is hangsúlyos szerepet kap a műszaki múzeumügy további támogatása és erősítése. Egyrészről, mert népünk történeti emlékeihez szorosan hozzátartoznak a termelési eszközök, a technika alkotásai, a műszaki haladást reprezentáló cmlékanyag. A történelmi múlt feltárása nem képzelhető el a tudományos megismerés és a termelés összefüggéseinek vizsgálata nélkül. Csakis a műszaki emlékek segítségével lehet megismertetni a társadalmi termelés rendszerében a termelőeszközök fejlődését, megmutatni a munka formáit, eljárásait és tárgyát. Azt, hogy az ember a termelés folyamatában hogyan biztosította a termelőerők növekedését. Ezért mondhatjuk, hogy számunkra a technikatörténet, az ipartörténet emlékei semmivel sem kevésbé becsesek, mint egy fejedelmi kincslelet, mint egy kiemelkedő szépségű népművészeti vagy egy jeles képzőművészeti alkotás. Másrészről meghatározó művelődéspolitikai szempont az a társadalmi igény, ami szoros összefüggésben áll népünk általános kulturális színvonalának növekedésével. Nem csupán népünk kulturális igénye változott meg gyökeresen, de megváltozott történelmi múltunk iránti érdeklődése, ezen bcliil is érzékelhetően egyre nagyobb az igény a műszaki kultúra emlékeinek megismerésére. Éppen ezért a műszaki ismeretterjesztés minden formája és bármilyen szerénynek látszó lehetősége fontos láncszeme a műszaki kultúra terjesztésének, eszköze a műszaki gondolkodás fejlődésének, fontos hozzájárulás ifjúságunk szocialista neveléséhez, a természettudományos világnézet erősítéséhez. A technika minden időben jelentős hatással volt a társadalom fejlődésére. Korunk technikai színvonala pedig olyan sokrétűen átszövi egész társadalmunkat, hogy szinte az életünket is nehezen tudnánk elképzelni a technikai vívmányok és eszközök nélkül. Talán éppen a mindennapi munkánkat is segítő, az egyén és az emberi társadalom egészét is oly nagy mértékben érintő, sokrétű és rohamosan fejlődő technikai környezet hatása fordítja figyelmünket egyre inkább a fejlődéstörténeti kérdések felé, mert mind többet szeretnénk megtudni múltjáról és fejlesztőiről. Nyilvánvaló, hogy a megismertetésben és a dialektikus szemléletű helyes értékítélet kialakításában elsősorban a műszaki múzeumoknak kell 202