Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Kósa László: Erkölcsi kihágások és büntetésük Gyulán a 19. század első felében
A bejegyzések általában nagyon szűkszavúak: 1803. november 19. „Vajda Andrásné peniteált"; 1819. május 8.: „Somogyi János hajadon leánya, Susanna, aki a Szolgájokkal Simon Jánossal paráználkodott, poenitalt". 1815-ből származik az első bejegyzés, ami kiemeli, hogy az illető templomban peniteált. Ekkoriban ugyanis már megengedték, hogy a nagy nyilvánosság kizárásival a presbitérium előtt, a parókián történjen meg a penitencia. 1 3 (14. és 4. sz. melléklet). Sőt az is megengedett volt, hogy betegségben szenvedőknél háznál történjék a bűnvallás. Gyuláról is ismerünk ilyen esetet. 1820-ban a prédikátor mindössze egy presbiter kíséretében ment cl egy halálán lévő megesett özvegyasszonyhoz. 4. Az erkölcsi bíráskodásról szóló feljegyzések számos olyan mozzanatot örökítettek meg a kor életéből, amelyek árnyaltabbá teszik képünket Gyula város mindennapjainak múltjáról. Ebben az időben még nem dőlt el, hogyan nevezik a határban lévő gazdasági épületeket, ezért találkozunk a szállás (3. sz. melléklet) és a tanya (5. sz. melléklet) elnevezéssel is. A tanyán állandóan kinn tartózkodó cselédek laknak. Az egyik vétkes a történeti munkákból jól ismert örmény pusztabérlők pásztorainak hodályai körül tekereg (9. sz. melléklet). Az iparosok is foglalkoznak valamilyen fokon mezőgazdasággal, hiszen a vásározó szűrszabó feleségéhez répát vásárolni nyit be valaki (2. sz. melléklet). A Körös-ágakkal szabdalt település képét villantja föl a hajót kereső személy kalandja (8. sz. melléklet). Polgári igényekre vall, hogy a kántor zongorázni tanítja az ügyvéd kisasszony lányát (13. sz. melléklet). * A gyulai református presbiteri jegyzőkönyvekben található többszáz egyházbíráskodási bejegyzésből a mellékletként közreadott tizenötöt úgy igyekeztem kiválasztani, hogy azok bemutassák az egyházi bíráskodás gyakorlatát és érvényességi körét. A szövegek helyesírása igen változó. Egyegy lelkész is változtatott rajta esztendők folyamán, de olykor egyetlen ügyön belül is találhatók eltérések. Változtatást csupán a nehézkessé tevő németes „s"-ek és a „ts", „tz" esetében tettem, egyébként igyekeztem a sajátos írás nódot követni. 1 4 1. sz. melléklet (Jkv. I. 43. o.) (1806) 31. Mártii. Czinger István panaszra jött, hogy felesége 10 Holnapi kóborlás után hazatért, és nem tudja mi tévő legyen véle. Békességes együvé térésre bírta őket a Prédikátor. Az Asszony azomban Albát adott magáról, hogy ő többé semmiféle rossz társalkodásba nem elegyedik, és el nem szökik, a mellyet ha nem cselekedne, v. meg szegne, elválásra procedáljon a férje ellene, és testi büntetéssel is megfenyítődjék. Az Albája bé van téve az Ekklézsia ládájába. 2. sz. melléklet (Jkv. I. 54-55. o.) (1807) 9. August. Ecclésiai Gyűlés tartatódott Ttes Preceptor Virágos András Úr és Vitézlő Archivárius Kazay Mihály Úr jelenlétekben. Célja a gyűlésnek az volt, hogy a M. Városi lakos Szűr Szabó Mester Sárosi Sámuel Instánciát adott bé, hogy az Ecclésia Kántora Újvárosi Mihály az ő feleségét hírbe keverte, és azt beszéllette reá együtt másutt, hogy Mákszem Szabó István nevű Vármegyei író Deákkal paráználkodott volna: a mely cselekedetéért a Cántornak ő satisfactiot kíván, ha bé nem bizonyítja. - Kiadódván a Cántornak feleletre a Vád; írásban azt felelte, hogy Ifjú Szilágyi János felesége, Szabó Sára beszéllette ő nála, hogy Sárosinét kapta említett Mákszem Szabóval a kertben Sáfrán közt. Ki tudja mit csinálva. - Szemre hívódott a dologban Szabó Sára, Szilágyi János felesége, a ki a dolgot úgy vallotta, ő beszéllette, azt mondotta valósággal a történetet a Cántor Házában a mely is így valósággal esett. Mikor Sárosi Szabó Vásárhelyre volt a Vásárra, az alatt egy reggel oda megyén ő a feleségihez, hogy répát vegyen tőle. Az Asszony Sárosiné a kertben volt, és őtet az inas oda utasította. Oda ment tehát utána, és a mint bé nyitotta a kert-ajtót, a zördiilésre felkölt a sáfrán közül Mákszem István és hátra vonta kötözte gatyáját nadrágát: az asszonynak pedig csak a fejét látta, hogy felütötte. O pedig a történetet meglátván, minthogy azt gondolta, hogy rossz dolgot követtek cl, azonnal nagy ijedve vissza vonta magát és haza szaladott: az utánn nem tagadta, hogy a mit látott beszéllette az édes Anyjának és Xant György özvegyének is, meg a Cántornál. Megkérdeztetett erről a történetről Sárosi Szabónak az inassa, egy Tót ifjú, 15-16 esztendős forma, a kiről azt vallotta Szabó Sára, hogy 121
