Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Körmendi Klára: A közép-békési városegyüttes összehangolt fejlesztéséről

mepüUí&eetíem- wzcspmeszns A közép-békési városegyüttes összehangolt fejlesztéséről KÖRMENDI KLÁRA Már az országos településhálózat fejlesztési koncepció munkálatai során fel kellett figyelni arra a jelenségre, hogy vannak az országnak olyan térségei, ahol a települések egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, fejlődése, sajátos településhálózati képződményeket hozott, vagy hozhat létre, s amelyek fejlesztése a többi településtől eltérő követelményeket támaszt. Megjelenési formájuk, elhelyezkedésük, fejlődési sajátosságuk alapján ezeket alapvetően három csoportba lehetett sorolni: 1. Az agglomerálódás különböző szintjén álló, különböző intenzitással fejlődő települések, melyek fokozatosan bővülő területtel, települési körrel, a fejlődés hatására összefüggő urbánus térségekké, agglomerációkká alakulnak. Az országos településhálózat fejlesztési koncepció, jóllehet a kormányszintűjóváhagyás csak a központi települések szerepkörének megállapítására terjedt ki, az ország különböző térségeiben, elsősorban a nagyobb és dinamikusabban fejlődő városok közvetlen vonzáskörzetében 20-22 ilyen agglomeráció létével, vagy a fokozatos fejlődés eredményeként kialakulásával számolt. Jellegüket tekintve ezeket három csoportba sorolta, nagyvárosi (pl. budapesti), ipari (pl. az északi Dunamente Komárom és Esztergom közötti szakasza) és üdülő idegenforgalmi agglomeráció (mint pl. a Balaton, a Velencei-tó partmenti sávjai.) A koncepció az agglomerációkat egymással teljes szinbiózisban élő területek, települések együttesének tekintette, melyek fejlesztésével kapcsolatban azt a megállapítást tette, hogy az „egységes rendszert kíván". 2. További, a többi településtől eltérően kezelendő képződményei településhálózatunknak a sajátos földrajzi, történelmi, gazdasági körülményeik következtében egymás közvetlen szomszédságában kialakult városok együttesei, melyek a szűkebb vonzáskörzetükben elhelyezkedő településekkel (konurbációs övezet) fejlesztés szempontjából egységet képeznek és folyamatos fejlesztéssel összefüggő városrégiót alkothatnak. Ezek egyik legjelentősebbje a közép-békési három város is. Az összefüggő városi övezetnek egységes szemlélettel történő, összehangolt fejlesztése az urbanizáltság magasabb szintjén álló integrált városegyüttesnek, a városrégióinak a kialakulását segíti elő. Ezek a városegyüttesekké fejleszthető térségek a maguk sajátos társadalmi-gazdasági, történelmi fejlődésük következtében, elsősorban az Alföldön vannak nagyobb számban, ahogy erre nagyon jól rávilágított Zoltán Zoltán is cikkében. Ilyen szemlélettel lenne indokolt fejleszteni pl. mind az Észak-, mind a Dél-Alföld legjelentősebb központját Debrecent és Szegedet, mivel az előbbi a Hajdúvárosokkal körülvéve az utóbbi pedig Hódmezővásárhely és Makó térségével együtt alkothat összefüggő városrégiót. 3. Az egymás mellett elhelyezkedő városok, mint várospárok településhálózatunk további sajátos fejlesztést igénylő képződményei. A központi szerepkört ezek együtt, egymással kölcsönhatással töltik be vonzáskörzetükben, így fejlesztésük is egységes szemléletet, összehangolt követelményt támaszt. Ilyen pl. a Tisza két - egymással szemben elhelyezkedő partján fekvő Szentes és Csongrád, vagy Észak-Magyarországon Sátoraljaújhely és Sárospatak. E városok, összehangolt fejlesztés eredményeként, együttesen sokszínű funkciókkal, a fejlettség magasabb szintjén biztosíthatják vonzkörzetiik lakosságának az ellátását, mint külön-külön történő fejlesztésük esetén. 112