Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok Szeghalom határának XVII. századi történetéhez (Kiskároly)
s oda vagyon az én 13 tallérom. Egy szolgánk volt hárman, úgy mint énnekem Herczegh Antalnak, Szeles Pálnak, és Vékony Sándornak, az Szolgánkat Által János parancsolattyábul Szél Benedek minden törvínv nélkül meg fogta, maga törvínt igért felette és meg sárcoltatta. Fl 12 forintban sárcoltatta megh. Vékony János kezes érette, fenyegeti érte. Szollakunk érte s azt mondotta Szél Benedek: Kurva az anyja az eb lelkű Kurva falujának, azt akarnám, hogy el pusztulna, mert eluntam odajárni. Törvínytelen Szél Benedek, Fekete Jánoson tizenegy tallért veött, Patkós Mihály leányán 6 tallért. En nem tudom Által Jánossal hová tették. Még ennek a dolognak egy holnapja se vagyon. Patkós Mihály juhászának is törvíntelen midenét el hozták s fel osztoztak vele. Három bujdosó lovat is hozata fel, az mellyeknek egyikét Garázdának ajándékoztak, az Ketteje nála veszett. Az Úr marhájából tudom 12 hajtattak el az Törökök Károlyból." Szeles Pál és Fekete Pál károlyi jobbágyok is megerősítik az előbbi vallomást, de érdemes az utóbbiakéból idézni a következőket: „Az török Úrtól hallottam, hogy elhajtják az Úr marháját Károlyból, megmondottuk Által Jánosnak még sem hajtották fel, mert az Török mondotta, mint hogy annak is marhája volt Károlyba: ha az enyimet el hajtyák, én is elhajtatom a Magyar Űrét. Szűcs Gáspár hiti után vallya, hogy Károlyból az Által János mód nélkül való cselekedetei miatt mentek el János deják, Dési György, Nagy Bálint, Török András az erős Jobbágyok.. ," 1 0 A károlyiak vallomásából tehát kitűnik, hogy a törökök a falu határában - de bizonyára az Uradalom más területein is - marhákat tartottak, tehát a faluk határának egy részén mintegy majorsági gazdálkodást folytattak. Egy 1635-ből származó elszámolásból azonban az is kitűnik, hogy azoknak a pusztán, lakatlanul álló faluknak a határa után is adót kellett a töröknek fizetni, ahol rendszeres termelés még nem indult meg: „Cseökmeö: Az pusztályán az jelen való esztendőben mely marhák jártak: Az váradi ménes pünkösdik járt, attul adódott 28 forint. Azt a török adóba adtant, niaratt benn 37 dénár. Az Szeghalmi földtiil az amit attak: Tót János 1 fl. Szántó Pál 1 fl. Vida Mihály 3 Tallés, Totth Mátyás 3 Tallér, Szél Mihály 2 Tallér, Gorzás Gáspár 2 Tallér, Gorzás Balázs 2 Tallér, Kovács István 2 Tallér, Fási Péter 2 Tallér, Kóthi András 2 Tallér, Körösi Gergely 2 Tallér, Gorzás István 1 Tallér. Azon sajtok amelyek a pásztoroktul valók, azokir a Kernyejiek attak 3 Tallért. Ennek is 20 Tallérját a Török adóba adtam..." Az irat alján - más kéz által, bizonyára az Által János udvarbíró ügyét vizsgáló bizottságtól származó - megjegyzés áll: „Ezekben is restál Tallér 4, és Fl 2 den 37." 1 1 A Károlyban maradt jobbágyok egyöntetűen vallják, hogy az elköltözöttek az udvarbíró kegyetlensége miatt mentek el. Valóban a szökések fő oka ez a tény lehetett, azonban közrejátszott a jobbágyok elmenetelében az az általános törekvés is, hogy a hajdúk példájára szabaduljanak az örökös jobbágyság igája alól. Erre lehetőséget kínált a megritkult munkaerő, s mind a magyar, mind a török földesúr azon igyekezete, hogy földje megműveléséhez, vagy jószágai őrzéséhez embereket találjon. Ilyen előzmények után és éppen ezeknek a dolgoknak a következményeképpen 1641-ben, amikor új emberek kerültek az uradalom vezetésébe, újra számbavették a meglévő embereket és javakat. A Károlyban megmaradt embereknél, akik mint örökös jobbágyok szolgálták a Csákyakat, vagyoni gyarapodás mutatkozik: Herczegh Antalnak 10 lova, 8 ökre, 20 tehene, 100 darab juha és 4 kas méhe van. Két fia segít neki a gyarapodó gazdaság dolgaiban. Szeles Pál 6 lóval, 8 ökörrel 20 tehénnel és 10 kas méhvel rendelkezik, míg Babos Mihálynak mindössze 4 ökre és 5 tehene van. Számbelileg megfogyatkoztak ugyan, mert éppen a feljebb idézett vallomásokból értesültünk, hogy többen és éppen az „erős" jobbágyok közül mentek el a faluból a zaklatások miatt. De nemcsak az örökös jobbágyok sorában van megkevesbedés, hanem az úgynevezett szerződött emberek is megfogyatkoztak: „Szerződött emberek 6 naposok Persona Nro: 6. Ez előtt 13 voltak mikor Által János az Tisztben állott." 1 2 Tehát nemcsak az örökös jobbágyok, de a szerződéssel a faluban letelepedett és annak határát művelő emberek száma is fogyatkozóban volt, alig néhány évvel a megtelepülés után. Az 5-6 évenként egymást követő összeírások arról tanúskodnak, hogy a jobbágyok sűrűn változtatták lakóhelyüket és évről évre változott anyagi erejük is. 1645-ben, a hűtlen udvarbíró leváltása után, amikor új tiszttartónak, Szél Benedeknek adták át az uradalom vezetését, új összeírást készítettek az uradalom helységeiről. Károlyra vonatkozóan a következőket állapították meg és jegyezték föl: 122
