Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Nagy Gyula: "Hogy ne vigyem magammal a sírba..." (Részletek az orosházi önéletíró parasztok munkáiból) (Juhász Nagy Vilmos, Csarejs Jánosné, Hrabovszki Ilona, Násztor György, Györgyi Lajos, Koczka Pál, Ujj Istvánné Németh Julianna, Csizmadia Imre, Erdős Tóth Sándor)

szóltam anyámnak. Csak annyit mondott: na, te is megérted a nagykort. Ezen tűnődtem napokon és heteken, mire újra véres lett a ruhám. Akkor megmagyarázták, hogy ez már így lesz eztán. Ez volt a lányságom 1914-ig. CSIZMADIA IMRE: LI DÉRCET LÁTTAM A HOSSZÚSORON Mivel szüleim 20 kilométerre laktak Orosházához, ahol iskolába jártam, így engem nagyszüleimtől járattak iskolába. Minden tanév kezdetén először apai nagyszüleimtől jártam mindaddig, amíg az őszi munkák elvégzése után anyai nagyszüleim hazaköltöztek a tanyáról a házhoz, és tavaszig ott maradtak. Akkor én átköltöztem őhozzájuk. Oda közelebb volt az iskola, meg jobban is szerettem náluk. Apai nagyszüleimet Nagyapámnak, Nagyanyámnak s anyai nagyszüleimet Oregatyámnak, Oregszülémnek szólítottam. így volt ez akkor is, azon a még alig világosodó, szeptember eleji hajnalon, amikor Idesatyámmal kocsira ültem, és hazavitt az ő szüleihez, hogy 4-5 hétig onnan játjak iskolába. Mire beértünk Orosházára, reggel lett. Félnyolckor már a Meszes-kisközben levő Központi iskolában voltam. Ötödik osztályos lettem. Már négy hét óta jártam iskolába, a negyedik szombaton elkéredzkedtem Nagyapámtól, és ebéd után kimentem a Hosszúsorba Orcgatyámékhoz. Tudtam, hogy van náluk sok fosztanivaló kukorica, meg azt is, hogy minden szombaton süt Oregszülém valamit, vagy lepényt, kalácsot vagy rétest. Jó félóra alatt kiértem, mert a falutól kifele számítva a hatodik tanya volt a Kis-út baloldalán. Mikor kiértem, a két kutya, a Sobri meg a Szultán majd ledöntötték a lábamról örömükben már a bejárón. Beértem, kezeket csókoltam. Épen jókor érkeztem, akkor sült ki a túróslepény, dióskifli. Jól belaktam, azután egy darabig fosztogattam az Antal bátyámmal és az Istvánnal. Majd egy órai disznóőrzés következett a hátulsó udvarban, meg kint a még fel nem szántott tarlón. Aztán beesteledett. Vacsora után mindnyájan a rakács mellé ültünk fosztani. A két nagyszülő, az Etelka, Antal bátyám, István meg én. Átjöttek a szomszédból Csiszár Mihály bácsi a feleségével. Körülültük félkörben a rakácsot, és haladt a fosztás. Az öregek katonakori élményeiket beszélték el, kicsit politizáltak. Rákerült a sor a betyártörténetekre, kísértetekre, boszorkányokra is. Én nem álmosodtam volna el egy világért sem. Még véletlenül sem szalajtottam el egy szót sem. Már jó előrejárt az idő, szép csillagos, de holdvilág nélküli éjszaka volt. Egyszer csak a Kis-út felül látunk ám egy akkoraforma világító tüzet, mint amekkora tűz szalonnasütéskor szokott lenni. Imbolyogva jött. Cikk-cakkosan, úgy nézett ki, mintha egy nagy lámpást lóbált volna valaki. Furcsa volt, hogy egy kis darabig simán siklott, aztán egyszerre le-fel ugrálva és elég gyorsan haladt a bejárón befelé. Egy darabig felénk közeledett, aztán elvágódott srégen a Csiszárék tanyája irányába. Egyszercsak megállt. Mi mindnyájan néztük. Akkor az István elengedte a láncról a két kutyát, azok éktelen ugatással rohantak az álló tűz felé. A Csiszáréké is. Körülugatták, de egy darabig nem mozdult. Aztán egyszerre felpattant, és cikk-cakkban ugrálva haladt mind közelebb, vibrált, mint a szélfújta lámpás, és a Csiszárék ablaka alatt megállt. A Csiszárék tanyája a kukorica-rakácstól kb. 40-50 lépésnyire volt. Az egész tanyavége, fel a tetőig nagy fényességben volt. A kutyák újra ugattak, István uszította is őket. Bent a szobában nem volt senki, mert a család többi tagja Kabódiéknál volt fosztani. Egyszercsak elindult a tanya hátamögött, a fal töviben, de úgy látszott, mintha a tetőgerincen ment volna, mert a nagy fény végighaladt a tetőn is, aztán az alacsonyabb épületeken is, amely a tanya folytatása volt, végighaladt a kerten. A kutyák újra körülugrálták, úgy haladt észak felé, a vasút irányába. Míg egyszer eltűnt a domb mögött. Mi volt ez? - kérdeztem, de a szívem a torkomban dobogott. Lidércfény! - felelte Oregatyám és Mihály bácsi szinte egyszerre. Hát az micsoda? - kíváncsiskodtam. A jó fene tudja - mondta Mihály bácsi: Az okosok azt mondják, hogy valami elszabadult olajgáz vagy földgáz. A fene ért az ilyesmihez. Az asszonyok az egész idő alatt úgy hallgattak, mintha ott se lettek volna. Oregatyám elbeszélte, hogy ő is látott már ilyet, de senki sem tudja biztosan, hogy micsoda. Mihály bácsi újra kezdte: Sok mindenfélét beszél a nép róla. Vannak, akik ráfogják, hogy rossz emberek lelkei nem tudnak nyugodni, oszt 94