Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Nagy Gyula: "Hogy ne vigyem magammal a sírba..." (Részletek az orosházi önéletíró parasztok munkáiból) (Juhász Nagy Vilmos, Csarejs Jánosné, Hrabovszki Ilona, Násztor György, Györgyi Lajos, Koczka Pál, Ujj Istvánné Németh Julianna, Csizmadia Imre, Erdős Tóth Sándor)

TéA/yeK MUMK „ ..hogy ne vigyem magammal a sírba" (Részletek az orosházi önélctíró parasztok munkáiból) NAGY GYULA Az orosházi múzeum ,,műhelyében" már eddig is számos rangos munka készült. Most nyolc parasztember írja irányításommal az életrajzát. De vajon hogy sikerült összefognom őket? Néprajzos vagyok, módszeremhez tartozik, hogy gyűjtésemet gépelés után felolvasom adatközlőimnek, s megjegyzéseiket figyelembe veszem. Sőt, legutóbbi munkám (Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán, Békés megyei Múzeumok Közleményei: 4) kéziratát 11 parasztemberrel elolvastattam, és sok kiegészítést kaptam tőlük. Katona Imre egyetemi docens így ír erről: ,,Alighanem Nagy Gyula alkalmazta elsőnek, de bizonyosan a legkövetkezetesebben az ún. paraszti lektorokat: monográfia egész kéziratát a leghozzáértőbb emberekkel ellenőriztette. E tekintetben mintaszerű munkát végzett, szinte jegyzőkönyvi hűséggel igyekezett rögzíteni a valóságot." A parasztlektorok rövid idő múlva rendre önéletírók lettek. Ezek után nagyon izgalmas munka várt rám: a kis csoport vezetése. Az írási kedvüket állandóan ébrentartottam. Elláttam őket visszaemlékezésekkel, önéletrajz-könyvekkel. Mikor érdeklődésüket jól felcsigáztam, összeállíttattam velük a készítendő munkájuk vázlatát. Majd - a segítségem legfontosabb része - a folyamatos írás elindítása következett. Ezt nagyon szemléletes példákkal valósítottam meg. Mindegyik önéletíró szerét ejtette, hogy egy-két részletet bemutasson írásaiból. Nyomban megmondtam az őszinte véleményemet, legtöbbször megdicsértem. Hamar észrevettem, hogy munkájuk felolvasása a nyilvánosság előtt szárnyakat ad az alkotóknak. Eltem is vele. Evenként egy-egy nagyszabású néprajzi est keretében mindig szerepelt 3-4 önéletíró paraszt. A többszáz főnyi közönség lelkes tapsából sokáig meríthettek erőt. Ezenkívül negyedévenként szakmai felolvasódélutánt rendezünk, ahol bő részleteket olvasnak fel munkáikból. A meghívott szakemberek pedig - szükség esetén - tanáccsal látják cl őket. Már több újságíró látogatta meg kis csoportunkat, s szerepeltünk a televízióban is. Nagy reményeket fűzök a folyóiratokban való szereplésükhöz is. Már egy év óta dolgoznak, s 3-4 év múlva készülnek el. Művük roppant értékes, páratlan néprajzi alkotás lesz. A csoportban van egy szlovák nemzetiségű asszony is, magyarul, szlovákul ír (szövegét nem módosítottam). Szerte az országban sok helyen készült már önéletírás. Rendszerint ott születtek maradandó alkotások, ahol szakember irányította az alkotót. Mi a jelentőségük ezek után az orosházi önéletíróknak? Az, hogy egész csoport írja az élete folyását, mégpedig magas fokon. Irányításuk közben kikristályosodott olyan gyakorlati módszer, mely alkalmas arra, hogy nagyobb csoportnak is irányt mutasson. A Hazafias Népfront is felfigyelt munkánkra, s keresik a módját, hogy módszerünkkel nemcsak a parasztok, de az ipari munkások is megírhassák életük folyását. Egyelőre nem gondolunk a kéziratoknak könyv alakban való megjelentetésére. A kéziratokat a Békés megyei Levéltárban helyezzük el. A Fekete-házaspár remek kézirata már ott is fekszik. De hogy idők múltával némelyikből könyv lesz - az egész biztos. Essék néhány szó a szerkesztő munkájáról is. Minden munkából válogattam egy-egy kisebb, de önálló részt. Nem több apró részletet mutatok be, hanem összefüggő egységet. A szöveghez nem nyúltam, csak a nyilvánvaló helyesírási hibákat javítottam ki. 85