Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

tisztelettel szóló pedagógusportrét olvasni. S még inkább meggyőző mindezt szembesíteni Nagy Miklós széles körű politikai-pedagógiai-közéleti tevékenységének az emlékkönyvben olvasható megnyilatkozásaival. A nagy tekintélyű Spiritus Rector ugyanis élete végéig a szeghalmi diákok példaképe maradt. Nyolcvanadik születésnapján, 1973-ban is volt még mondandója az akkor már számban jelentősen megnövekedett, nagy iskolai család számára. Az emlékkönyv megőrizte gyönyörű, humanista, pedagógiai elhivatottságról tanúskodó vallomását: „Hiszen én még szeretnék valamit nektek elmondani, amire talán soha többé nem lesz lehetőségem. Amit valami furcsa álszemérem eddig nem engedett igazán elmondani. Semmiség az egész, vagy talán éppen a legfontosabb dolog a világon. Az, hogy én személyválogatás nélkül, mindig nagyon szerettelek Benneteket, Gyerekek, és szeretni foglak utolsó pillanatomig." Az emlékkönyv másik, kiemelkedő személyiségportréját Elek László rajzolta meg Fülöp Károlyról, a tanárról és a költőről szóló, tisztelettudóan tárgyilagos, de szenvedélyesen meleghangú tanulmányában. Mert Fülöp Károlyról valóban nem lett volna elég pusztán „méltatást" írni. Azon tanáregyéniségek közé tartozott ő, aki nem sémákba merevedő pedagógiai formulák szellemében oktatott és nevelt, hanem a maga egyszerű, teljes és szép emberi egyéniségével. Az emlékkönyvben közölt visszaemlékezések és dokumentumok soraiból kiolvasható az iskola egész addigi tevékenységével szoros kapcsolatban álló, valóban kiváló pedagógusok egyéniségének tisztelete és megbecsülése. Felvillantja az emlékkönyv a szeghalmi gimnázium középiskolai kereteket jóval meghaladó népművelési és közművelődési tevékenységét is. Szeghalmon már akkor tudták, hogy a közoktatás és a közművelődés ügye nem választható el egymástól, a szeghalmi gimnázium igen komoly szerepet töltött be a maga hatáskörébe tartozó települések közművelődési kultúrájában. Megszervezték a Sárréti Népfőiskolát, mint a felnőttek oktatásának és nevelésének nagy figyelmet érdemlő példáját. Bőségesen olvashatunk arról az emlékkönyvben, hogy a gimnáziumot jeles írók, költők, művészek látogatták meg. Móricz Zsigmond, Áprily Lajos, Kodolányi János, Veres Péter, Szabó Pál, s általában a népi írók és politikusok gyakori vendégek voltak a szeghalmi gimnáziumban. Az iskola irodalompártoló tevékenységének kiemelkedő jele, hogy útjára indította első verseskötetének megjelentetésével a nagy tehetségű Sinka Istvánt s kiadták Hegyesi János füzesgyarmati parasztköltő verseit is. Az iskola belső életéhez is pezsgő, öntevékeny kulturális élet tartozott. „Ifjú Sárrét" címmel meg- I jelenő diákújságjuk számai színvonal tekintetében meglepően érettek volak, s 1932-1944 között igen eleven volt az iskola önképzőköri tevékenysége. I Ezeket a hagyományokat éppúgy vállalni kell, mint a középiskola gazdag sporttevékenységét a szellemi és testi kultúra ápolására. Meglátogatta az iskolát és 48 táblás szimultánt játszott Maróczy Géza, a magyar sakkélet talán legkiemelkedőbb képviselője, s megfordult Szeghalmon Pclle István, kétszeres olimpiai bajnok magyar tornász is. Ezekre az eseményekre büszke lehet a mai Szeg- j halom diákifjúsága. A szeghalmi emlékkönyvet néhány öregdiákkal készített interjú közreadása, és személyes vallomások sorozata zárja. Nagyon nehéz lehetett ezekből válogatni a szerkesztőknek, hiszen a bőség zavarával kiizdhettek. A Péter András emlékkönyv feltételezett gyengéje, de talán legemlítésreinéltóbb erőssége is, hogy töredékes maradt. Hosszú lenne ugyanis még felsorolni is azokat a párt- és ifjúságmozgalmi vezetőket, művészeket, tudósokat, írókat, újságírókat, költőket, a magyar szellemi és fizikai élet mcgszámolhatatlanul sok becsületes munkását, akik a Péter András Gimnáziumból indultak el, saz 50 éves iskolának sok mondanivalójuk lett volna. A szeghalmi öregdiákok 111a is példamutatóan összetartó közösséget alkotnak, számontartják, tisztelik, becsülik és szeretik egymást. Nehéz erről az emlékkönyvről tárgyilagos recenziót írni, hiszen e sorok írója sem teljesen pártatlan ebben a kérdésben. Nekem a Péter András Gimnázium egy ott nevelkedett kitűnő pedagógus munkatársat, egyben nagyszerű feleséget adott. Sokat hallottam hát az iskoláról az emlékkönyv elolvasása előtt is. Azon sem csodálkozom, hogy azok az ismerőseim, akik valamikor szeghalmi diákok voltak, szinte valamennyien saját korosztályuk időszakának részletesebb tárgyalását hiányolják az emlékkönyvből, mert ez az iskolával való teljes azonosulás nagyon szép jele. így van ez rendjén. Azt is ebből az eszmeiségében és formájában egyaránt szép emlékkönyvből olvastam, hogy a szeghalmi középiskola fennállásának 50. évfordulóján 512