Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

tisztelettel szóló pedagógusportrét olvasni. S még inkább meggyőző mindezt szembesíteni Nagy Miklós széles körű politikai-pedagógiai-közéleti tevékenységének az emlékkönyvben olvasható megnyilatkozásaival. A nagy tekintélyű Spiritus Rector ugyanis élete végéig a szeghalmi diákok példaképe maradt. Nyolcvanadik születésnapján, 1973-ban is volt még mondandója az akkor már számban jelentősen megnövekedett, nagy iskolai család számára. Az emlékkönyv megőrizte gyö­nyörű, humanista, pedagógiai elhivatottságról tanúskodó vallomását: „Hiszen én még szeretnék valamit nektek elmondani, amire talán soha többé nem lesz lehetőségem. Amit valami furcsa álszemé­rem eddig nem engedett igazán elmondani. Sem­miség az egész, vagy talán éppen a legfontosabb dolog a világon. Az, hogy én személyválogatás nélkül, mindig nagyon szerettelek Benneteket, Gyerekek, és szeretni foglak utolsó pillanatomig." Az emlékkönyv másik, kiemelkedő személyiség­portréját Elek László rajzolta meg Fülöp Károlyról, a tanárról és a költőről szóló, tisztelettudóan tárgyi­lagos, de szenvedélyesen meleghangú tanulmányá­ban. Mert Fülöp Károlyról valóban nem lett volna elég pusztán „méltatást" írni. Azon tanáregyénisé­gek közé tartozott ő, aki nem sémákba merevedő pedagógiai formulák szellemében oktatott és ne­velt, hanem a maga egyszerű, teljes és szép emberi egyéniségével. Az emlékkönyvben közölt visszaemlékezések és dokumentumok soraiból kiolvasható az iskola egész addigi tevékenységével szoros kapcsolatban álló, valóban kiváló pedagógusok egyéniségének tisztelete és megbecsülése. Felvillantja az emlékkönyv a szeghalmi gimná­zium középiskolai kereteket jóval meghaladó nép­művelési és közművelődési tevékenységét is. Szeghal­mon már akkor tudták, hogy a közoktatás és a köz­művelődés ügye nem választható el egymástól, a szeghalmi gimnázium igen komoly szerepet töl­tött be a maga hatáskörébe tartozó települések köz­művelődési kultúrájában. Megszervezték a Sárréti Népfőiskolát, mint a felnőttek oktatásának és neve­lésének nagy figyelmet érdemlő példáját. Bősége­sen olvashatunk arról az emlékkönyvben, hogy a gimnáziumot jeles írók, költők, művészek láto­gatták meg. Móricz Zsigmond, Áprily Lajos, Kodolányi János, Veres Péter, Szabó Pál, s általá­ban a népi írók és politikusok gyakori vendégek voltak a szeghalmi gimnáziumban. Az iskola iro­dalompártoló tevékenységének kiemelkedő jele, hogy útjára indította első verseskötetének megjelen­tetésével a nagy tehetségű Sinka Istvánt s kiadták Hegyesi János füzesgyarmati parasztköltő verseit is. Az iskola belső életéhez is pezsgő, öntevékeny kulturális élet tartozott. „Ifjú Sárrét" címmel meg- I jelenő diákújságjuk számai színvonal tekintetében meglepően érettek volak, s 1932-1944 között igen eleven volt az iskola önképzőköri tevékenysége. I Ezeket a hagyományokat éppúgy vállalni kell, mint a középiskola gazdag sporttevékenységét a szel­lemi és testi kultúra ápolására. Meglátogatta az iskolát és 48 táblás szimultánt játszott Maróczy Géza, a magyar sakkélet talán legkiemelkedőbb képviselője, s megfordult Szeghalmon Pclle István, kétszeres olimpiai bajnok magyar tornász is. Ezekre az eseményekre büszke lehet a mai Szeg- j halom diákifjúsága. A szeghalmi emlékkönyvet néhány öregdiák­kal készített interjú közreadása, és személyes vallo­mások sorozata zárja. Nagyon nehéz lehetett ezek­ből válogatni a szerkesztőknek, hiszen a bőség za­varával kiizdhettek. A Péter András emlékkönyv feltételezett gyengéje, de talán legemlítésreinéltóbb erőssége is, hogy töredékes maradt. Hosszú lenne ugyanis még felsorolni is azokat a párt- és ifjúság­mozgalmi vezetőket, művészeket, tudósokat, író­kat, újságírókat, költőket, a magyar szellemi és fizikai élet mcgszámolhatatlanul sok becsületes munkását, akik a Péter András Gimnáziumból indultak el, saz 50 éves iskolának sok mondanivaló­juk lett volna. A szeghalmi öregdiákok 111a is pél­damutatóan összetartó közösséget alkotnak, szá­montartják, tisztelik, becsülik és szeretik egymást. Nehéz erről az emlékkönyvről tárgyilagos recen­ziót írni, hiszen e sorok írója sem teljesen pártatlan ebben a kérdésben. Nekem a Péter András Gim­názium egy ott nevelkedett kitűnő pedagógus munkatársat, egyben nagyszerű feleséget adott. Sokat hallottam hát az iskoláról az emlékkönyv elolvasása előtt is. Azon sem csodálkozom, hogy azok az ismerőseim, akik valamikor szeghalmi diákok voltak, szinte valamennyien saját korosztá­lyuk időszakának részletesebb tárgyalását hiányol­ják az emlékkönyvből, mert ez az iskolával való teljes azonosulás nagyon szép jele. így van ez rend­jén. Azt is ebből az eszmeiségében és formájában egy­aránt szép emlékkönyvből olvastam, hogy a szeg­halmi középiskola fennállásának 50. évfordulóján 512

Next

/
Oldalképek
Tartalom